Oktatáselmélet és oktatásstratégia [antikvár]

BEVEZETŐ Az oktatástan (va^ tanítástan) a szakirodalomban a didaktika elnevezéssel vált közismertté, és a pedagógia tudományok rendszerének egyik legkidolgozottabb, elméletileg és metodológiai ilag is a legmegalapozottabb tudományba. A nevelés története folyamán az ember nevelhetőségéről és a nevelésről szóló gondolatok, akár filozófiai, akár irodalmi jellegű munkákban láttak napvilágot, egy általános pedagógiai szemléletmód alakulásálioz járultak ^ hozzá. Mint a többi tudományokban, a pedagógiában is, az általános szemléletmódból való kiválás és specializálódás csak a XVII.sz. második felétől indult el. A pedagógiában az egységes, rendszerbe foglalt nevelési es23nék a didaktika keretei között jelentek meg és bontakoztak ki. J. A.Comenius "Didactica magna" című könyve (1632) képezte tulajdonképpen az első, elméletileg és gyakorlati szempontból is megalapozott, rendszerbefoglalt éb teljesen kifejtett pedagógiai jellegű munkát, . Az utólagos differenciálódás következtében, alakultak ki a pedagógiai mdományok különböző ágai és területei, amelyek a specializálódással egyidőben mindig alárendelődtek egy átfogó, általános érvényű pedagógiai szemléletmódnak. Ennek következtében a didaktika, mint a neveléstudomány szerves része, óhatatlanul is az általános pedagógiai szemléletmód alapján és annak függvényében fogalmazta meg az oktatás keretei között megvalósuló személyiségfejlesztés alapvető tételeit és normáit. Az is igaz viszont, hogy az oktatás keretei között megvalósuló személyiségfejlesztés kérdése a legkidolgozottabb, filozófiai, lélektani és pedagógiai szempontból egyaránt, kísérletileg is bizonyított tények és elvek alapján kiműveli elméleti rendszert alkot. Ennek következtében a didaktika álíaJ kidolgozott infonnációrendszer, ha nem is határozta meg, de kihatott az egész nevelésről vallott pedagógiai felfogásra is. Az általános pedagógiai felfogás és a didaktika tételei, ha nem is szinkrónban, de minden esetre egymással kölcsönhatásban, ha nem is szerves egységben, de egymással összefüggésben alakultak, rhég akkor is, ha a különböző "uralkodó" didaktikai paradigmák nem minden esetben estek egybe az általános pedagógiai szemléletmóddal. Ebből