Oktatástechnológia és oktatásszervezés [antikvár]

Előszó Oktatáselmélet és oktatásstratégia című munkánkban (1996) az oktatáselmélet és az oktatásstratégia alapvető kérdéseit — a hagyományos ,4uíbrmációközvetítés" paradigmájával szemben — az ,,iuformációíeldolgoztatás" szemléletmódja alapján igyekeztünk elemezni és értékelni. Olyan ehnéleti jellegű „modell" köiiilhatárolásának a szándéka vezérelt, mely kellően megalapozó információkat nyújthat a hazai pedagógusok számára mind az oktatási folyamat elméleti elemzéséhez, mind pedig az oktatási gyakorlat folyamatos korszerűsítéséhez. Abból a tényből, hogy bánnely elméleti jellegű munka csak abban az esetben válhat termékennyé, ha alkalmassá tesszük a gyakorlatba való átültetésre, nyilvánvalóan adódik az a követelmény és alapvető igény, hogy a továbbiakban kísérletet tegyünk az elmélettől a gyakorlathoz vezető út sajátos problematikájának az elemzésére is. Napjainkban már nem szorul bizonyításra az a tény, hogy az elmélet nem hatol „magától" a gyakorlatba. A gyakorlatnak az elméleti követelmények szintjére való felemelése szükségessé teszi egyrészt az elmélettől a gyakorlathoz vezető út köztes szakaszainak a körülhatárolását, a gyakorlati oktatói tevékenységet meghatározó és aimak hatékony kivitelezését biztosító ahendszerek kimunkálásához szükséges alapvető követelmények megfogalmazását, másrészt magának a gyakorlatnak az alkalmassá tételét az ehnéiet „befogadására". Vagyis tudornányos igényességgel körül kell határolnunk, s ha lehet, szinte matematikai pontossággal meg keU fogalmaznunk azon alapvető elveket, követelményeket és normákat, melyek alapján ki lehet dolgozni a gyakorlatot hatékonyan irányító és szabályozó, de egyben a felmérés, értékelés és szabályozás alapját is képező cél- és feladatrendszert, a tanulók aktív, felfedező tevékenységét lehetővé tevő, müveletesített oktatási tartalmat, a tanulók megismerő tevékenységét biztosító módszerek, eljárások és eszközök széles tárházát, s nem utolsósorban ki kell képeznünk a korszerííen gondolkodó és cselekvő szakpedagógusokat is. Könyvünk második kötete a gyakorlathoz vezető út sajátos követehnéuyeil igyek.szik felvázolni. E feladat megoldása magától értetődően