Operációs rendszerek [antikvár]

Az előzéklapon tulajdonosi névbejegyzés. Ceruzás aláhúzások és szamárfülek előfordulnak.
Azt szokták mondani, hogy nem is igazi tudomány az, amely nem úgy kezdődik, hogy "már az ókori görögök is megmondták"... Be kell vallani, hogy az operációs rendszerekről az ókori görögök nem mondtak semmit. Azonban éppen az a gondolkodásmód, amelyet az antik tudósok hagytak ránk, tette lehetővé a technikai hihetetlen fejlődését, az elektromos, majd elektronikus gépek, automaták, majd a számítógépek és az operációs rendszerek megjelenését. A gondolkodásmód lényege, hogy függetlenül attól, hogy egy természeti jelenség megértésére vágyunk (analízis), vagy egy probléma megoldását lehetővé tévő szerkezetet szeretnénk készíteni (szintézis), a folyamatot részekre kell bontani, a részeket további részekre, egészen addig, amíg olyan alapegységhez nem jutunk, ami már könnyedén leírható vagy elkészíthető, és az egészet azután ezekből az egyszerű részekből rakhatjuk össze. Az európai történelem során ez a szemlélet rendkívül eredményesnek bizonyult, de felszínre került a legnagyobb hátrány is: a részletekben elmerülve néha feledésbe merül az egész.