Pedagógiai-pszichológia [antikvár]

I. fejezet A PEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIA TÁRGYA A pedagógiai pszichológia két tudománynak, a pedagógiának és a pszichológiának a határán mozog. Az iskolában folyó oktató-nevelő munkában, azaz, a pedagógiai tevékenységben megnyilvánuló pszichológiai jelenségeket, történéseket, törvényszerűségeket vizsgálja, kutatja. Vagyis: feltárja, hogy az ismeretelsajátítás folyamatában, a képességek alakulásának mechanizmusában, a tanár-diák kapcsolatban, az egyén és közösség relációban, a személyiségjegyek kifejlődésének folyamatában mi megy végbe a tanulóban, a tanárban? Alapvetően tehát az iskolai élet pszichológiáját vizsgálja. Mivel a tanuló személyiségében iskolán túli hatások is munkálnak, a pedagógiai pszichológia azokat is messzemenően figyelembe veszi. A pedagógiai pszichológiának a pedagógiához való viszonyára jellemző, hogy azt a pedagógiai tevékenységet vizsgálja, amit a pedagógia is vizsgál, de ezt pszichológiai aspektusból teszi. A pszichológiához való viszonya pedig abban jut kifejeződésre, hogy a pszichikus jelenségek, történések, törvényszerűségek megnyilvánulását nem általában kutatja, hanem egy sajátos területen, az iskolai életben, a pedagógiai tevékenységben. Nagyon lényeges még a pedagógiai pszichológiának a fejlődéslélektannal való kapcsolata, ugyanis ez utóbbi adja a pedagógiai pszichológiának a legközvetlenebb alapot. Ahol a fejlődéslélektan befejeződik, amikor feltárta, leírta a különböző életkorok sajátosságait, ott kezdődik lényegében a pedagógiai pszichológia. Az ugyanis az alapvető kérdésfeltevés, hogy mit kell tennie a pedagógusnak, hogy a gyermek még fejlettebb legyen, hamarabb érjen el a fejlődés optim^isan elérhető legmagasabb szintjére. Akkor, amikor a pedagógiai pszichológia a pszichológiai jelenségeket, történéseket kutatja, vizsgálja, nem egyszerűen leíija, hogy milyen történések mennek végbe pl. a tanítási órán a tanulóban, a tanárban, hogy milyen jelenségek, folyamatok aktivizálódnak, hanem eimél többre képes és többet is tesz. Előállítja, megszervezi azokat a feltételeket, körülményeket, amelyek között a kívánt, a legszükségesebb folyamatok aktivizálódnak, a legpozitívabb személyiségjegyek formálódnak. A pedagógiai pszichológia tehát nem konstatál, leír, hanem aktívan és alkotóan beavatkozik a tanuló személyiségének a fejlesztésébe, s így a személyiségfejlesztés tudománya. A pedagógus lehet pszichplógiában is jól képzett, pedagógiában is jártas külön-külön és még sem biztos, hogy kellő hatásfokkal dolgozik, ha hiányzik képzettségéből az a sajátos, amelynek birtokában tudatosabb, a jelenségeket alaposabban elemző, mélyebben értő, következményeket látó, differenciálni tudó, alkotó, sikeresebb lehet. S ez a sajátos a pedagógiai pszichológia. Vizsgáljunk meg néhány példát az iskolai életből. Aj Gyakori, szinte minden napos eset, hogy valamely tanulónál tanulási problémák állnak elő s ennek gyenge teljesítmény a következménye. Ennek a jelenségnek a szokásos pedagógusi megközelítésmódjai: 1. Sok pedagógus mint egyetlen lehetséges eszközzel, a rossz osztályzattal, intővel, dor-gálással, megszégyenítéssel él. A tanulót butának, vagy lustának minősíti, a felelősséget magától elhárítja, tipikus válasz: „Én megtanítottam, elmagyaráztam az anyagot, magára vessen, ha nem figyelt, vagy nem tanult".