Sportpedagógia [antikvár]

A mű, amelyet a kezében tart az Olvasó, főként a sport szakterületén dolgozó tanárokhoz, edzőkhöz és leendő sportszakemberekhez szól, de egyben hozzá kíván járulni a sportpedagógia tudományos problémáinak feltáráshoz és fejlesztéséhez is. Talán kissé csalódni fog az, aki csak az egyik vagy csak a másik szempontot keresi benne. Gyakorlati kézikönyvként túlzottan elméletinek, tudományos műként pedig erősen gyakorlatinak fogja találni. Ez a "többszólamúság" - valóban lehetséges veszélyeit leszámítva - gazdag szempontrendszere lehet mind az elméleti, mint a gyakorlati szakembereknek. A tudományok fejlődése nem a spontán "ráébredés" következménye, hanem az emberi kutatások, megismerések vagy meghatározott dolgok, jelenségek és problémák koncentrálódásának, felgyülemlésének eredménye, az okok és azok hatásainak tisztázására, a tudás és belátás formájaként jön létre. A tudományok előrelépése nemcsak a természetről, az emberről és a társadalomról, a világról való általános tudás fejlődésével mérhető. Egyes tudományterületek egymáshoz viszonyítva intenzitásukat tekintve eltérő ütemben differenciálódnak, így jönnek létre mindig újabb és újabb tudományterületek. Ilyen folyamattal jellemezhetjük a sporttudomány fejlődésmenetét és azon belül - mint ennek részterületét - a sportpedagógiáét is.