Szemelvények az állattenyésztés történetéből [antikvár]

Fedlapjai kissé maszatosak, fedlapon n évbejegyzés. Több lapján aláhúzások, jelölések tollal.
A XIX. században azt vallotta Acsády' Ignác, hogy ameddig meg nem írják a magyar mezőgazdaság történetét, addig nem lehet megnyugtatóan megírni Magyarország történetét sem. Azóta már több, színvonalas agrártörténeti munka elhagyta a nyomdát, de a tervezett, átfogó magyar agrártörténet még nem született meg. Időközben pedig az agrárkeresők aránya előbb országosan, majd a falvakban is kisebbségbe került. Az agrártermelés fontossága és vele az agrártörténet jelentősége azonban nagyobb, mint a múltban, s növekedőben van. Minél kevesebb ugyanis a mezőgazdaságban dolgozók száma, annál nagyobb a szerepük az egész népesség élelmezésében, a természeti környezet megőrzésében, a mezőgazdasági eredetű ipari nyersanyagok, előállításában, valamint az agrárexportban. (Magyarország agrárnépessége egy emberöltő alatt - a XX. század második felében - csökkent le a korábbiak felére. Ezzel megközelítette a gazdaságilag fejlett országok arányait.) Egy ország természetföldrajzi adottságainak hasznosítása - meghatározott közgazdasági, üzemi, valamint társadalmi feltételek közepette - az agrárnépességre háruló feladat. A mezőgazdasági lakosság - egykori szóhasználattal: a falu - annál kedvezőbb eredménnyel élhet az adott lehetőséggel, minél inkább építeni tud az elődök tapasztalatára, a történeti tanulságokra. A hagyományok tisztelete, őrzése nem egyszerű konzervativizmus tehát, hanem nagyon is ésszerű, sőt haszonelvű magatartás lehet.