Társadalmi kommunikáció [antikvár]

Sok aláhúzással / szövegkiemeléssel
A kommunikációról leginkább mint eseményről vagy aktusról szoktunk gondolkozni. Valami olyan ez, ami megtörténik velünk, vagy éppen mi műveljük (másokkal); esetleg olyan, amit (jóformán) szakadatlanul teszünk (egymással). Persze olyan eseményből (vagy történésből, vagy éppen tevékenységből) van még másféle is, amiről ugyanígy gondolkozunk (vagyis megtörténik velünk, vagy mi műveljük másokkal, vagy éppen szakadatlanul tesszük egymással), és mégsem kommunikáció. Mindannyian (jóformán) szakadatlan anyagcserében állunk környezetünkkel, táplálékot veszünk fel, és számunkra tovább nem hasznosítható anyagot adunk le. Ugyanígy benne vagyunk energiaáramokban is: energiát veszünk fel a környezetünkből és adunk le. Kétségtelen, hogy bizonyos ekvivalenciának Einstein óta tudatában vagyunk anyag és energia között: a számunkra adott középméretekben mégis érdemes ezt a kétféle, de egymáshoz nagyon hasonló kapcsolattípust mégis külön-külön tekinteni. Ezek a transzferek nem kommunikációk, de érthetővé teszik azt a makacs hiedelmet, amely szerint a(z anyag- és az energia)szállítás vagy a közlekedés és a kommunikáció valahogyan rokonai egymásnak. A kommunikációban nem anyag vagy energia, hanem információ áramlik egyik helyről egy másikra. Vagy másként: a kommunikáció egy feladó (címző) tevékenysége (többnyire), amely arra irányul, hogy információ jusson el egy vevőhöz (címzetthez). Információn itt, természetesen, nemcsak azt az újdonságot kell (vagy lehet) érteni, ami a helyi időjárás alakulásáról szól, és nem is csak azt, ami az ózonlyuk változásából következik a globális időjárásra, de a feladó érzelmeiről vagy a kommunikációs összeköttetés (csatorna) állapotáról szólót is. Ezt a közkeletű képet szokták a kommunikáció tranzaktív felfogásának (vagy modelljének) tekinteni. A kommunikatív jelenségszféra azonban értelmezhető más felfogások keretében is. Közülük az egyik legkézenfekvőbb az, amit interaktív felfogásnak szokás nevezni.2 Eszerint a jó kiindulópont a kommunikatív jelenségszféra vizsgálatakor nem az információtranszfer, hanem egy sajátos interakció. Az interakcióban részt vevők akciójukkal vagy éppen aktivitásukkal egy közös cél elérésén igyekeznek.