A környezetvédelem alapjai [antikvár]

A természet és az emberiség helyzetét napjainkban a káosz és az életveszély jegyei jellemzik, ugyanakkor biztató tendenciák is felismerhetők már. A meghatározó folyamatok sajnos még az előbbiek. Sokszor találkozunk olyan véleménnyel, hogy az elrontott környezetért a technokraták (értsd: mérnökök) a felelősek. Lehet-e a technika önmagában oka a világméretű környezetpusztulásnak,hiszen technika nélkül az emberiség felemelkedése elképzelhetetlen? a helyes kérdésfeltevés,a helyes válasz megtalálása, a kiút irányának és tartalmának felismerése ma már létkérdéssé vált. Mindenekelőtt múltunk, történelmünk tanulságait kell megismernünk és a konzekvenciákat le kell vonnunk. Ténykérdés, hogy amíg az emberiség még nem volt képes maradandó károkat okozni a természetben, addig az evolúció eredője egészében felfelé ívelt, egyre magasabb rendű, növekvő komplexitású "termékeket" produkált. E fejlődés csúcsát maga az ember jelenti, akinek feladata nem lehet más, mint az evolúció folytatása. Eredményesen folytatni csak olyat lehet, melynek eredetét, működésének lényegét és részleteit, valamint célját is ismerjük. A jelenlegi helyzetben az evolúció folytatása, a technikának a természettel és a humanitással összhangban való fejlesztése, a "menekülés előre" jelenthet csak kiutat. Ennek egyik feltétele egy alapjaiban új mérnökszemlélet. Ezt az igényt 1931-ben Guillet, a francia műegyetem professzora így fogalmazta meg: "...jó vezetőmérnök csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: 50% erkölcsi erő, 25% általános műveltség és 25% szaktudás".