Általános etnikai és vallásföldrajz [antikvár]

1. Az etnikai- és vallásföldrajz tudományos besorolása, tudománytörténete Az etnikai földrajz és a vallásföldrajz a társadalomföldrajz tudományszakterületen belül, a népességföldrajz tudomány-szakág részeként létező, önáUó részterületek (Becsei J. 2004). Egymástól független két területről van szó, melyeket a kutatási témák hasonlósága mellett az általuk használt adatbázisok és kutatási módszerek is összekötnek. Az etnikai földrajz és a vallásföldrajz egymástól tehát független, önállóan is műveUiető részterület, ám gyakran összekapcsolódnak. Az etnikai földrajz a népesség etnikai, anyanyelvi, a vaUásföldrajz vallási, felekezeti megoszlásával foglalkozik, így részét képezi a népességföldrajznak. Ugyanakkor, mivel a népesség etnikai, illetve vallási összetételének jelentősége túlmutat a strukturálódás többi elemén, így önálló vizsgálatuk indokolt. Szoros kapcsolat mutatható ki az et-nikai- és vallásföldrajz és a kultúrföldrajz között is. Etnikai és vallási ismeretek kezdetektől fogva megjelentek a földrajztudomány műveiben, ám ezek mind a görögök, mind a rómaiak, rründ a közép-és újkor idején leíró jellegűek voltak, az adott népcsoport, terület nyelvére, vaUására, a templomok számára, a közösségek becsült méretére vonatkoztak (ókori görögök, rómaiak, államismék képviselői, Magyarországon statisztikusok: Magda Pál, Fényes Elek). E munkák során a etnikai és vallási jellegű ismeretek csak egy elemét adták a vizsgálatnak, nem jelentek meg önálló kutatási témaként. Hasonló szerep jutott a természetföldrajzi determinizmus (Le Play, Ratzel), majd posszibilizmus (Vidal de la Blache) művelőinek is. A modem etnikai és vallásföldrajz kialakulása a XX. század első felére tehető. A fimkcionális emberföldrajz kialakulása során az Egyesült Államokban a városok területi-társadalmi differenciálódásának egyik legfőbb elemének épp