Általános kémia [antikvár]

Részlet: „Ha az ember magára tekint, először a testét látja, azaz bizonyos anyagmennyiséget, melyet sajátjának mondhat. De hogy megérthesse, hogy mi is ez, össze kell hasonlítania mindazzal, ami felette van és mindazzal ami alatta van. És ne csak a közvetlenül környező tárgyakat nézze, hanem a teljes természetet fenséges tökélyében, méltóságában. Képzelete elfárad, de a természet kimeríthetetlenül gazdag marad... És hogy még megdöbbentőbb csodát lásson, keresse a legkisebbet az ismert tárgyak között és beleszédül a csodákba, mert a kicsinység csodája nem kisebb, mint a nagyság csodája... " Blaise Pascal (1623-1662) E jegyzetet nem véletlenül kezdjük a bámulatos tehetségű francia filozófus és természettudós szavaival. A 17. század közepe óta az emberiség a természetről szóló ismereteit és műszaki képességeit elképesztő módon növelte. Sok minden megváltozott az életmódunkban, lehetőségeinkben és céljainkban. Ami nem változott, az, Pascalt idézve, az emberiség a környező világot illető tanulmányozás iránti örök vágya. A világ anyagból áll, amely a legtömörebb definíciója szerint tudatunktól függetlenül létező objektív valóság. Az anyag tulajdonságait mozgásformáik alapján a természettudományok vizsgálják. A kémia a természettudományok egyik ága. A név eredetére vonatkozóan a tudománytörténészeknek különbözik a véleménye. A legvalószínűbbnek tűnik az a nézet, amely szerint a „kémia" szót a görög chemeia szóból lehet levezetni, amely „a fémmunka művészete" fogalomnak felel meg.