Ásványtan I. [antikvár]

ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ A természettudományok századának, a XIX. századnak előestéjén, 1782-ben látott napvilágot az első magyar nyelvű ásványtani munka. Szerzője Benkö Ferenc nagyenyedi tanár. Művét négy év múlva Magyar Mineralogia című, már hazai vonatkozású adatokat is bőven tartalmazó második ásványtana követi. 1791-ben jelent meg, Zay Sámuel orvos munkájaként, a harmadik magyar ásványtan. Három ásványtan nem is egy évtized alatt, a mai napig is egyedíil-álló jelenség tudományunk történetében! Mutatja a lelkes szerzőknek azt az igyekezetét, hogy az akkor egészen fiatal tudományt megkedveltessék ásványi kincsekben oly gazdag hazánk tanulni vágyó fiatalságával. Amit szerzők könyveikben adtak, az ásványok érzékeink segélyével megfigyelhető sajátságai, lelőhelyeik, hasznosításuk, még nem is biztos lépései a kialakulófélben levő ásványtannak. A biztató kezdet folytatására hosszú idő múlva kerülhetett csak sor. A XIX. század első fele, hazánkban a legféktelenebb reakció kora, a legkevésbé sem kedvezett a magyar tudósok, főként nem a természettudósok munkájának. Pontosan hetven évnek kellett eltelnie Zay munkájának megjelente után, míg megszülethetett az ásványtan első magyar nyelvű egyetemi tankönyve, a tudományos ásványtan hazai úttörője és nagyhírű művelője, Szabó József tollából. Hogy szükség volt reá, bizonyítja, hogy három évtized alatt négy kiadást ért el, további kiadásaira csak szerzője halála miatt nem kerülhetett sor. Szabó József Ásványtana már pontos, műszeres megfigyelésekkel nyert adatokat tartalmazó leíró ásványtan, kiadós geometriai kristálytannal, kristályfizikával és az ásványokat vegyi összetételük alapján csoportosítva tárgyaló rendszertannal. Szerzője minden újabb kiadásba lelkiismeretesen beledolgozta az időközben a szakirodalomban megjelent adatokat. A könyv utolsó kiadásától számítva több mint egy fél századot kellett várni, míg hatalmas iramban fejlődő, leíróból oknyomozóvá lett tudományunknak újabb magyar nyelvű egyetemi tankönyve jelent meg. Ezen idő alatt fiatalságunk külföldi munkákra volt utalva, sem az oktatásügy legfőbb szervei, sem a kiadó cégek nem tartották érdemesnek új, a tudomány színvonalán álló ásványtani tankönyvet adni a tanulóifjúság és az érdeklődő szakemberek kezébe. A természettudományok azokban az időkben sem állottak különös kegyben a hatalom birtokosai előtt. ELŐSZÓ A IL KIADÁSHOZ Könyvünk első kiadása 1955-ben jelent meg. A lényegében felsőfokú tananyagot tartalmazó kiadvány váratlanul rövid idő — alig két év—alatt teljességgel elfogyott. A nagy kelendőség arra késztette a Tankönyvkiadót, hogy mielőbb változatlan utánnyomást bocsásson ki. Ezzel a szándékkal akkor mi szerzők nem értettünk egyet. Főképp azért nem, mert a nagy ismeretanyagot, melyet rendszerint két kötetben és kétszeres terjedelemben szokás tárgyalni, első ízben kíséreltük meg egy kötetre csökkentett tankönyvként feldolgozni, és a könyv — bárha használható kiadványnak minősült is — a beosztás, arányosítás, tárgyalásmód, illusztrációk tekintetében magában hordta a kísérleti megoldás bélyegeit, ill. fogyatékait. Nyomós érv volt továbbá, hogy az előző kézirat lezárása (1954) óta tudományunk, a természettudományok e fontos alaptárgya szintén sokat fejlődött, új fejezetekkel bővült. Több lényeges megismerés született az ásványi anyag sajátságaival foglalkozó kutatások, valamint a szilárd fázisú természetes vegyületképződés vizsgálata terén egyaránt. De nemcsak új eredmények és összefüggések értek meg tananyaggá, hanem az ásványvilág tagjainak száma is tovább gyarapodott, s ezekről — az új igényeknek megfelelően — ugyancsak szólnunk kellett. Egyrészt didaktikai szempontok, másrészt a korszerű oktatás követelményei vezettek tehát bennünket, amikor módosított anyagbeosztással, ill. arányosítással, új fejezetekkel és bővebb illusztrációs anyag beillesztésével dolgoztuk fel tárgyunkat. A könjrv átdolgozásának időszerűségét csak fokozta, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon a közelmúltban lefolyt nagyszabású reformmunkálatok a tananyag, elsősorban az alapismereti tárgyak módszertani kérdéseivel is részletesen foglalkoztak, és az új szempontok szerinti átdolgozásokat elsődleges igényként jelölték meg. A megvalósult reform alapelveinek megfelelően egyetemi előadásainkon nem kerül sor, de nincs is szükség minden részletkérdés vagy anyagrész ismertetésére. Ugyanakkor a tárgy elvi és módszertani alapjainak és az alapjelenségeknek a tárgyalásán túl módot kell adnunk arra, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatóság öntevékenyen is foglalkozhassék a tárggyal, és ismereteit további részletek elsajátításával kibővíthesse. Feladatul tekintettük azt is, hogy esetenként felhívjuk a figyelmet a tudományos kutatást leginkább foglalkoztató problémákra és megoldatlan kérdésekre. Mindez természetesen