Ásványtan II. [antikvár]

Bevezetés A RENDSZEREZÉS KORSZERŰ ALAPELVEI A természetes kristályos vegyületek sokfélesége, nagy változatossága tekintélyes ismeretanyagot jelent. Az anyag feletti jó áttekintés megszerzéséhez, s főként az ismeretek megtartásához megfelelő rendezés, csoportosítás, azaz rendszerbe foglalás szükséges. Ez a rendszerezési tevékenység az ásványtan fejlődése során, a megismerések gyarapodásával és értékelésével több fokozatú fejlődésen ment át. Ennek jelen szakaszában, amikor korszerű vizsgáló eszközeink segítségével mind mélyebb betekintést nyertünk az anyagfelépítés törvényszerűségeibe, és mindinkább megismertük azokat a vegyi, genetikai és anyagszerkezeti kölcsönhatásokat, melyeknek termékeként az ásvány mint kristályos fázis létrejön: az ásványtan tudomány művelésében lényeges változások következtek be. Ma a vizsgálódások elsődleges célja a korábbi leíró és adatgyarapító tevékenység helyett a képződési folyamatok magyarázata, összefüggések kutatása és megállapítása. Ennek megfelelően módosultak azok az irányelvek is, amikhez az anyagrendezésnek igazodnia kell. Az eljárásban irányt mutató szerepe van a geokémiának, mely az utóbbi évtizedekben az egész földre kiterjedő feladatkörrel átfogó oknyomozó tudomány-nyá fejlődött. Széles alappal támaszkodik az ásványtan tárgykörére és eredményeire, amelyek fontos szerepet töltenek be az anyagi világban lejátszódó jelenségek oksági kapcsolatainak vizsgálatában, tehát jelentékeny szakaszokat szolgáltatnak a magasabb szintű összefüggések kiépítéséhez. A két tudomány szoros egymásbafűződése hozza magával, hogy az ásványok rendszerének bele kell illenie abba a dinamikus szemléleti képbe, melyet a geokémia a földanyag alkatáról és változásairól megrajzol. — A másik fő irányítást az az ismeretanyag jelenti, melyet a kristálykémia tárgyköre ölel fel. Minthogy az anyagszerkezet elsődleges hordozója minden — az ásványi anyagot jellemző —• vegyi, fizikai, alaki tulajdonságnak, a korszerű anyagrendezés másik alappillérét a tágabb értelemben vett kristálykémia szolgáltatja. A geokémiai összefüggések iránymutatásainak és a kristálykémia eredményeinek egyidejű felhasználásával tehát megkísérelhetünk egy olyan rendszerbefoglalást, mely egészében és részleteiben egyaránt a szerkezeti-anyagi feltételek megszabta természetes egymásutániságot juttatja kifejezésre. A kivitelezést illetően az eddigi szisztematikai irányzatok megfelelő egyesítésében jelölhetjük meg az utat, melyen a korszerű anyagrendezés halad. A rendszer egészének alapvázát a főbeosztásként régóta alkalmazott anionosztályok