Élőlények és környezetük [antikvár]

Részlet:ÉLŐLÉNYEK ÉS KÖRNYEZETÜKA természetben folytatott vizsgálódásainkban folytonosan el kell döntenünk, hogy meddig terjesszük ki látóhatárunkat. Ha egy fűszálat veszünk szemügyre, nem láthatjuk a benne rejtőző sejteket, de a rét is eltűnik a szemünk elől. A vizsgált objektumot középpontba állítva meghatározhatjuk annak környezetét. Éles határvonalat azonban nem vonhatunk, hiszen az élet lényege éppen az egyedek és környezetük állandó kölcsönhatásában rejlik. Az anyagok és az energia folyamatosan áramlik át egyikből a másikba, a felépítés és lebomlás forgószínpadán új és új nemzedékek lépnek színre. Életük során ügyelniük kell testük megőrzésére, szabályozniuk kell életfolyamataikat. Úgy kell viselkedniük, hogy táplálkozni, szaporodni tudjanak, de eközben alkalmazkodniuk kell egymáshoz és az életkeretül szolgáló környezethez. Az élet óriási terheit szerencsére sokféle önszabályozó működés enyhíti.Az életműködések szabályozásaAz energia és élet fejezetben megismertük az élőlények energetikai működését. Láthattuk, hogy az élet az információ felhalmozásán alapul, ennek segítségével válik az élőlény a rend szigetévé, energia felhasználással csökkentve entrópiáját. A biológiai rendszerekben a rend jelzés-visszajelzés útján, ingadozásokkal valósul meg. Az élő és élettelen környezet hatásai beavatkoznak az egyedek és csoportjaik életébe, állandóan módosítani, zavarni próbálják azt. A rendet fenntartó szabályozó működések állandó értéken tartják a belső környezet, azaz a vér és a testfolyadékok élettanilag fontos jellemzőit. Így az életfolyamatok állandó testhőmérséklet, vértérfogat, vérösszetétel mellett zajlanak. Ezt az állandó belső állapotot, kényes egyensúlyt számos szabályozó rendszer ellenőrzi, kémiai és elektromos jelzések segítségével.