Fizika 10. [antikvár]

Előző évi fizikatanulmányaink során végigjártuk a fizikai ismeretszerzés útját: megfigyeltünk jelenségeket, kísérleteket végeztünk, a kísérletek közben mértük a fontos mennyiségeket. A tapasztalatokból, kísérletekből és mérésekből következtetéseket vontunk le. A következtetések törvényekhez vezettek. Következtetéseinket újból a tapasztalat próbájának vetettük alá. A fizikai jelenségek, törvények megfogalmazásánál sokszor vettük igénybe a matematikai leírást. A jelenségekhez kapcsolódó fizikai mennyiségeket értelmeztünk, és a törvények megfogalmazásánál legtöbbször a jellemző fizikai mennyiségek közötti matematikai összefüggéseket használtuk fel. A legtöbb természeti jelenség pontos leírásánál nélkülözhetetlen a matematika. Az elmúlt évben nagyrészt mechanikai jelenségekkel ismerkedtünk meg: a testek mozgásával, a mozgásváltozásokkal, ezek okaival, általában a testek olyan kölcsönhatásával, amelyek mozgásállapot-változást eredményeznek. Észrevehettük, hogy a mozgás törvényei egyetemesek: nem csak földi körülmények között érvényesek, ezek a törvények írják le az égitestek mozgását is. Megismerkedtünk az elektromosság több jelenségével. Az elektromos jelenségek némelyikénél a megfigyelés módszere már bonyolultabb volt, mint a mechanikai jelenségeknél. Az elektromos áramot nem lehet látni, mint pl. a szabadon eső testet vagy a kanyarodó járművet. Az elektromos áram következményeit lehet tapasztalni, mint például a vezeték felmelegedését, az izzó világítását, vagy az árammérő műszer mutatójának kitérését. A pontos megfigyelésen, a mérésen túl ebben a témában még az előzőnél is nagyobb szerepet kapott a logikus, fegyelmezett gondolkodás és a következtetés. Az idei fizikaórákon folytatjuk a megkezdett utat: a természet jelenségeinek minél pontosabb, mélyebb megismerését, tanulmányozását.