Fizikai alapmérések II. [antikvár]

BEVEZETÉS Elektromos mérőműszereknek nevezzük azokat a készülékeket, amelyekben az elektromos áram mágneses vagy hőhatására (esetleg a sztatikus elektromos tér hatásáira) valamilyen mutatószerkezet elmozdul. Az elektromos mérőműszereket müJtódési elvük szerint a következőképpen csoportosithat;juk: A műszer mozgórésze lehet egy vagy több egymáshoz rögzített tekercs, amelyen átvezetjük a mérendő áramot, ezek a forRóteker— cses (lengőtekercses) műszerek. Ezenkívül lehet a forgórész lágyvas, vagy ritkán állandó mágnes. Az előbbieket lág^vasas, az utóbbiakat forKÓmágneses műszereknek nevezzük. A műszer forgó része mágneses térben helyezkedik el. A mágneses teret előállíthatjuk állandó mágnessel vagy elektromágnessel. A gyakorlatban az állandó mágneses forKÓtekercses (Deprez-rendszerü) műszerek a legelterjedtebbek. A laboratóriumban főleg ilyenekkel találkozunk, ezért csak ezeket tárgyaljuk részletesen. Az elektromágneses forsótekercses (elektrodinamikus) műszerekben a forgótekercset és az elektromágnest egyaránt a mérendő áram gerjeszti. Az ilyen tipusu műszereket főleg teljesítmény mérésre és két áram viszonyának mérésére használják (hányadosmérők) . Nagy előnyük, hogy egyen- és váltóáramra egyaránt használhatók igen tág határok között (10~^A-10 A). Az elektromágneses lágyvasas (v. egyszerűen lágyvasas) műszer alapelve, hogy inhomogén mágneses térben elhelyezett lágyvas darabot a tér igyekszik elmozdítani. Előnyei; egyszerű, olcsó, nem kényes külső behatásokra, egyen- és váltóáram mérésére egyaránt alkalmazható. Hátránya; igen nagy a fogyasztás (0,5-1,5 VA), ezért csak nagy (0,1 A-nál nagyobb) áramok mérésére alkalmas. - 5 -