Földrajz II. [antikvár]

Részlet A GAZDASÁG SZERKEZETE A társadalmi fejlődés alapját a történelem során a gazdálkodás, a gazdaság fejlődése teremtette meg. A különböző korokban természetesen más-más gazdasági tevékenység vált a fejlődés meghatározójává. Ezzel összefüggésben megváltozott a természeti erőforrások iránti igény, bizonyos természeti adottságok, pl. az ásványkincsek, az éghajlat, a talajadottságok ma sem hanyagolhatók el, de ezek korántsem játszanak már olyan szerepet, mint évszázadokkal ezelőtt. A termelés szempontjából napjainkban döntő fontosságúvá vált a tőke, a tudás és az alkalmazható műszaki technológia. Kiemelkedő szerepet kaptak az ún. humán erőforrások, azaz, pl. a munkavállaló ember képzettsége, tevékenységének színvonala, alkalmazkodóképessége stb. A termelés során számos terméket állítanak elő. Ezek lehetnek nyersanyagok, pl. a kitermelt kőszén, vagy alapanyagok és félkész termékek, pl. acél, gyapjúszövet, amiket azután más ágazatokban dolgoznak fel, de lehetnek késztermékek, amelyeket a fogyasztók megvásárolhatnak, pl. személygépkocsi, kenyér, pulóver. A termelés sajátos területe a sokoldalú és egyre fontosabbá váló szolgáltatási tevékenység. A gazdasági szerkezet azt mutatja meg, hogy az egyes gazdasági szektorok (ágazatok) milyen mértékben járulnak hozzá a termeléshez, az új javak előállításához. A mezőgazdasághoz más néven primer szektorhoz tartozik a növénytermesztés, az állattenyésztés, az erdő- és vadgazdálkodás, valamint a halászat. Fő feladata az élelmiszerek, illetve az ipar számára fontos nyersanyagok (pl. gyapot, len, fa stb.) előállítása. Az ipar vagy szekunder szektor feladata szintén sokrétű. A nyersanyagok kitermelése mellett félkész és késztermékeket állít elő. Minél fejlettebb egy ország ipara, szerepet játszanak a termelésben a nagy szaktudást igénylő ágak, és nő a magasan feldolgozott ipari termékek aránya az elállított értékekben. Ebbe a szektorba soroljuk az építőipart valamint az energiaellátást is. A tercier szektort más néven szolgáltatásnak hívjuk.