kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen

Dr. Balázs János - Kolloidika laboratóriumi gyakorlatok [antikvár]
 
1. FLUID HATÁRFELÜLETEK 1.1. Folyadék-gáz határfelület (L/G) Tiszta folyadékok esetében a felületi szabadenergia egyenlő azzal a munkával, mely egységnyi felület izoterm, reverzibilis úton történő létrehozásához szükséges (J/m^). A felületi szabadenergia megegyezik a tiszta folyadék felületi feszültségével (Y, 1.1. táblázat), amely SEGNER szerint a fázishatár egységnyi hosszú vonalán, arra merőlegesen a felületben ható összehúzó erő (N/m). Tiszta folyadékok felületi feszültsége csökken a...
online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2540 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
1. FLUID HATÁRFELÜLETEK 1.1. Folyadék-gáz határfelület (L/G) Tiszta folyadékok esetében a felületi szabadenergia egyenlő azzal a munkával, mely egységnyi felület izoterm, reverzibilis úton történő létrehozásához szükséges (J/m^). A felületi szabadenergia megegyezik a tiszta folyadék felületi feszültségével (Y, 1.1. táblázat), amely SEGNER szerint a fázishatár egységnyi hosszú vonalán, arra merőlegesen a felületben ható összehúzó erő (N/m). Tiszta folyadékok felületi feszültsége csökken a hőmérséklet növekedésével. Ezt írja le az EÖTVÖS-törvény: Y = kn (T\ - T) ahol V a folyadék móltérfogata, a y V^'^ az ún. mólfelületi energia, kg az EÖT-VÖS-állandó, értéke nem asszociáló folyadékok esetén 2.12 • 10"'' J/moFK. T\ a kritikus hőmérsékletnél 4-6 Kelvinnel kisebb, és függ a folyadék minőségétől, T a mérés hőmérséklete. A folyadékmolekulák közötti erőhatások növekedésével növekszik a felületi feszültség is. Az amfipatikus (aszimmetrikusan poláris) molekulák határfelületi adszorpciója azonban növeli a felületi réteg rendezettségét, ennek ellenére a felületi szabadenergia csökken, tehát csökken a felületi feszültség is. A határréteg fontos mlajdonsága, hogy az érintkező fázisok komponenseinek koncentrációja a határrétegben lehet nagyobb (pozitív adszorpció) és lehet kisebb (negatív adszorpció), mint a fázisok belsejében (1.1. ábra). A felüleü feszültség koncentrációfüggéséből a GIBBS-egyenlettel (1.1. összefüggés) kiszámítható az egységnyi felületre vonatkoztatott ún. relatív adszorpciós anyagtöbblet: rf = - a. _ ÉL RT da. dy RT dc 1.1. Híg oldatokban az oldott anyag aktivitása (a2) közel azonosnak tekinthető az oldat Cj koncentrációjával, R = 8.315 J/mol K. A Y = f(c2) függvény grafikus differenciálásával kiszámítható a dy/dCi differenciálhányados és így az oldott anyag Pj''^ = f(c2) adszorpciós izotermája meghatározható. A telítési szakaszból megállapítható a maximális adszorbeált mennyiség (Fmax). ennek ismeretében, az AVOGADRO-állandó (N^) figyelembevételével, kiszámítható az oldott molekula A^ felületigénye: = 1 1.2.

Termékadatok

Cím: Kolloidika laboratóriumi gyakorlatok [antikvár]
Szerző: Dr. Balázs János , Dr. Berger Ferenc , Dr. Dékány Imre , Dr. Király Zoltán , Dr. Szekeres Márta , Dr. Tombácz Etelka Regdon Ibolya
Kiadó: JATEPress-Szegedi Egyetemi Kiadó
Kötés: Ragasztott papírkötés
Méret: 160 mm x 230 mm
Dr. Balázs János művei
Dr. Berger Ferenc művei
Dr. Dékány Imre művei
Dr. Király Zoltán művei
Dr. Szekeres Márta művei
Dr. Tombácz Etelka művei
Regdon Ibolya művei
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet