Magyarország természeti erőforrásai és gazdaságföldrajzi adottságai I-II. [antikvár]

l a természeti erőforrások szerepe a társadalom és a gazdaság fejlődésében 1. TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK: JELLEMZŐIK ÉS SZEREPÜK 1.1. Az erőforrások meghatározása Természeti erőforrásokon azokat a természeti adottságokat értjük, amelyeket az ember a termelés adott fejlettségi szintjén szükségleteinek kielégítésére hasznosít. De mit értünk a fogalom meghatározásához használt természeti adottságok körén, amelyek még nem természeti erőforrások, bár a köztük lévő határok elmosódhatnak. A természetben rejlő adottságok (napsugárzás, éghajlat, domborzat, ásványkincsek stb.) teremtik meg magának az emberi tevékenységnek a lehetőségét. De hogy végül is mit tekintünk erőforrásnak azt nem a természet, hanem az ember dönti el. A természeti erőfonások fogalma és köre kifejezi a természet közvetlen kapcsolatát a társadalommal és annak gazdasági tevékenységével. Ebben a kölcsönkapcsolatban, vagyis a társadalmi-gazdasági környezet összefüggésében válnak a természeti feltételek, a földrajzi adottságok természeti erőforrássá. Ennél fogva ha meg akarjuk érteni az erőforrások szerepét és hatásukat, először a kapcsolatrendszer egészét, a természeti környezet és a társadalmi-gazdasági környezet kapcsolatát kell megvizsgálnunk, azaz az embert és környezetét, mely utóbbinak a természeti erőforrások alrendszerbeli részét képezik. 1.2. A földrajzi környezet összetevői A természet és a társadalom közötti kapcsolatok és összefüggések feltárása, valamint a természeti erőforrások hatásának és következményeinek megítélése során számos kifejezést, kategóriát használunk részben szinonim fogalomként, részben az eltérő tartalom jelölésére. Ilyen fogalmak: a természet, vagy természeti környezet, vagy ennek szinonimái (természetföldrajzi környezet, vagy földrajzi környezet) természeti feltételek, természeti erőforrások A legtágabb jelentésű fogalom a „természet" kifejezés, amelyet a társadalmat körülvevő nem társadalmi környezet jelölésére használunk. A természethez tartozónak tekintjük a természet részeit, elemeit és azokat az elemeket is, amelyek a társadalmi-emberi tevékenység révén már erősen módosultak. A leggyakrabban használt fogalom a „természeti környezet" (másképpen: földrajzi környezet) kategóriája. A földrajzi környezet az emberi munka színtere, a termelési eszközök előállításához szükséges anyagok forrása. A termelés a társadalmakba szervezett emberiségnek a természettel folytatott anyagcseréje. A földrajzi környezet teremti meg az ember fiziológiai létezéséhez szükséges feltételeket, a levegőt, vizet és egyéb elemeket. Biztosítja a társadalom számára az energiahordozókat, a különböző késztermékek előállításához szükséges nyersanyagokat, ásványkincseket, élelmiszereket és az élethez szükséges egyéb javakat. A természet és társadalom közötti anyagcsere örök, soha nem szűnhet meg, hiszen megszűnése az ember létét ásná alá. Kimondhatjuk: a földrajzi környezet a társadalom általános és gazdasági fejlődésének egyik állandó és szükségszerű feltétele. A társadalmat övező természeti környezetet az ember történelme során erősen átalakította. A jelenkori természetföldrajzi környezetet nem vizsgálhatjuk úgy, hogy ne vegyük figyelembe a társadalom által előidézett előnyös (folyószabályozás, mocsárlecsapolás, szántóterület növelése),