Matematika 5. [antikvár]

tü.iííJ^MJiy/rS } Az ötödikesek a nyár végi osztálykirándulásról tartottak hazafelé. Űrhajójuk éppen a Mars közelében haladt el, amikor Attila - akit maguk között Okoskának neveztek - megszólalt. - jé, a távolságmérő pont 96 000 000-n áll! - Mire Zsombi odanézett, a kijelző már 95 995 012-re ugrott. - Azt mutatja, hogy hány kilométerre vagyunk a Földtől. - Akkor már alig van hátra valami! - sóhajtott Panni szomorkásán. A csillagok bámulását ugyan unta egy kissé, de azt tudta, hogy a kirándulás után föciből kevesebbet kell majd tanulnia. - Észrevettétek, hogy minden műszerünk hármasával csoportosítva írja ki a számjegyeket? Várjatok, megállítom! Most éppen 95 014 324-et mutat - mondta Attila, miközben kimei-evítette a számot a kijelzőn. - Az utolsó hármas csoport kiolvasása egyszerűen háromszázhuszonnégy. Jobbról a második hármas csoport [014] az ezresek számát adja, és tizennégyezernek olvassuk. Az eleje [95] a miihók számát méri, kiolvasva kilencvenötmillió. Amikor megállítottam a számlálót, éppen kilencvenötmilhó-tizennégy-ezer-háromszázhuszonnégy kilométerre voltunk otthonról! - Elég - hörögte Gazsi elborult tekintettel -, ezt mindenki tudja. Ha nem hagyod abba, megjárod. - Eközben Panni, orrát a kukucskáló ablakhoz nyomva arra nézett, amerre a Földet sejtette. I