Szerves kémia III/1. (töredék) [antikvár]

Szerves Kémia című könyvem III. kötetének megírásánál az anyag kiválogatását és tárgyalásmódját illetően az I. és II. kötet megírásánál követett elvet tartottam szem előtt. Igyekeztem minél hívebben érvényesíteni azokat a szempontokat, amelyeket az I. kötet 1961-ben megjelent, átdolgozott negyedik kiadásához fűzött előszóban körvonalaztam. A heterociklusos szénvegyületek kémiája az utóbbi három évtizedben tetemes ismeretanyaggal bővült. Becslés szerint a ma ismert szénvegyületeknek legalább egyharmada a heterociklusos vegyületek csoportjába tartozik. Ennek ellenére a kisebb és nagyobb terjedelmű egyetemi vagy továbbképzést szolgáló, a szerves kémia egész területét felölelő tankönyvek legtöbbje aránylag kisebb terjedelemben tárgyalja ezt a vegyületcsoportot, mint a szénvegyületek egyéb típusait. Nyilván ez az egyik oka annak, hogy az utóbbi években külföldön több olyan kisebb-nagyobb terjedelmű tankönyv jelent meg, amely a szénvegyületeknek csak ezt az egyetlen csoportját dolgozza fel. Úgy vélem, hogy ezek megírásához nem annyira a heterociklusos szénvegyületek nagy száma, mint inkább azok nagy jelentősége adott indítékot. E vegyületek jelentősége olyan nagy és összességüket tekintve olyan sokrétű, hogy ennek pontos vázolása erősen meghaladná egy előszó kereteit. Pusztán csak utalni lehet itt arra, hogy tanulmányozásuk az elméleti szerves kémiát, a biokémiát és ezen át a biológiát, s az utóbbin alapuló tudományszakokat alapvetően fontos, új eredményekkel gazdagította. Különösen figyelemreméltó még, hogy jó néhány heterociklusos szénvegyületnek nagy gyógyászati, másoknak egyéb gyakorlati jelentősége van.