Válogatott fejezetek az általános és ágazati gazdaságföldrajz köréből [antikvár]

Részlet a könyvből: I. A FÖLDRAJZI KÖRNYEZET FOGALMA ÉS ÉRTÉKELÉSE A földrajzi környezet a külső természet része, az anyag sajátos formája, és egységet alkot a társadalommal. A földrajzi környezet hatása nemcsak természeti, hanem az összes eddigi társadalmaknak a természetben megtestesülő emberi munkája által bekövetkező hatás is, amely kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja a következő generációk, társadalmak munkáját, illetve annak feltételeit. A bennünket övező földrajzi környezetet az ember igen erősen átalakítja. Természetföldrajzi környezetünket nem vizsgálhatjuk úgy, hogy ne vegyük figyelembe a társadalom által előidézett előnyös vagy hátrányos változásokat. Az előző társadalmak sok pozitív változást hajtottak végre az embert övező földrajzi környezeten, de káros hatások is mutatkoztak. Az évszázados erdőirtás és káros következményei, a talajerózió, a talaj művelésbevételének azok a módjai, amelyek a természetes termékenységet csökkentik, esetleg művelésre alkalmatlanná teszik, a vizek és a légkör szennyezése kétségtelenül befolyásolják a következő társadalmak munkájának feltételeit. Ezeket a hatásokat azonban nem egyedül vagy egyáltalán nem a természet, hanem az előző és a jelenkori társadalmak idézték elő. A földrajzi környezeten a domborzat, éghajlat, talaj, ásványi kincsek, flóra és fauna egymásra ható összességét értjük a földfelület egy meghatározott részén, saját immanens fejlődésének és az ember által való átalakításának adott stádiumában. A földrajzi környezet alkotói a kozmikus térség (kozmoszféra) és a geoszférák, vagyis a levegőburok (atmoszféra), a vízburok (hidroszféra), a kőzetburok (litoszféra) és a talajburok (pedoszféra). Azok a természeti folyamatok és változások, földrajzi jelenségek, amelyek a különböző szférákban zajlanak, végső soron az un. bioszférában — levegő—, víz—, kőzet— és talajburok érintkezési zónájában — hatnak, és összegeződnek a társadalmi termelés számára. A földrajzi környezet fogalmába tehát a kozmoszféra és a földrajzi burok (a geoszférák összességét nevezzük földrajzi buroknak) jelenségei tartoznak, azokkal a jelenségekkel és hatásokkal egyetemben, amelyeket az emberi társadalmak idéznek elő ezen a környezeten. A „földrajzi környezet" kifejezés a természetnek csak azokat-az elemeit foglalja össze, amelyek szoros kapcsolatban vannak a társadalommal. A földrajzi környezet fogalma tehát szűkebb fogalom a természet fogalmánál, mivel a geoszféráknak csak a társadalommal kapcsolatos elemeit foglalja magában. Ugyanis nem minden természeti jelenség és anyag képezi min3en~időben a társadalmi termelés nélkülözhetetlen és szükségszerű feltételét. A különböző hasznos ásványi kincsek csak fokozatosan, a tudomány és a technika, a termelőerők és a termelési módok fejlődésével váltak a földrajzi környezet részévé. A régebbi korok embere számára mit sem jelentett a wolfram vagy a nikkel, a bauxit vagy a nefelin, a kőolaj vagy a különböző uránércfélék, vagy a manapság egyre fontosabb ún. ritkafémek.