Valószínűségszámítás [antikvár]

Matematikát tanulni anélkül, hogy feladatokon, problémákon is gondolkodnánk, keveset ér. A feladatok nemcsak új oldalakról világítják meg, és egyúttal mélyítik is fogalmainkat, valamint azokról szerzett ismereteinket, hanem megoldásuk során azt is ellenőrizhetjük, hogy fogalmaink, ismereteink helyesek-e. A feladatok megoldása fejleszti szemléletünket, hozzásegít ahhoz, hogy "érezzük" a megtanult anyagot, és ami szintén igen fontos, kialakítja és fejleszti az önálló munkára, a problémamegoldó gondolkodásra való készségünket. A feladatok bevezethetnek a nyert ismeretek alkalmazásaiba is. A legtöbb matematikai tankönyv tartalmaz feladatokat is. Általában azonban ezek kifejezetten csak gyakorló jellegűek, kisszámúak, és megoldás nélkül szerepelnek. A magyar nyelven megjelent valószínűségszámítási tankönyvek (Rényi Alfréd: Valószínűségszámítás, 1954; Prékopa András: Valószínűségelmélet, 1962; Rényi Alfréd: Valószínűségszámítás, 1966) aránylag sok feladatot - s nem csak gyakorló jellegűeket - tartalmaznak, mégis az előbbi megállapítások részlegesen azokra is érvényesek.