Virágkötészet [antikvár]

Bevezetés A dísznövénytermesztés a népgazdaságilag fontos kertészeti ágak közé tartozik. Termékei a dísznövények, melyeknek felhasználása kétirányú : lakossági virágigényt elégítenek ki, valamint a zöldfelületek fontos esztétikai és mikroklíma-alakító elemei. A dísznövények ma már alapvető fontosságú közszükségleti cikkek. A virágfogyasztás - és hatására a dísznövények termesztése - a második világháború után, amikora népek begyógyították a háború ütötte sebeket, az életszínvonal és a kulturáltság növekedésével együtt gyorsan fellendült. Nálunk, különösen az 1960-as évektől fokozódik a virágtermelés- és felhasználás. A virág ma már nem luxus, jelentősége nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi, közegészségügyi, és fokmérője a kulturális színvonal emelkedésének is. Hazánk dísznövénytermesztése 1969-ben érte el azt a szintet, hogy belső igényeinket ki tudja elégíteni, sőt meggyorsult fejlődése lehetővé teszi, hogy exportárualapot is termeljen. Lakosságunk virágfogyasztása 1970-ben elérte a 463 millió forintot. A virágfogyasztás évenként 9%-kal emelkedik, ami duplája az életszínvonal évenkénti emelkedésének. 1975-ben, a negyedik ötéves terv végére 640 millió forint értékű volt a virágfogyasztásunk. A dísznövénytermesztés összes értéke 1975-re (beleértve a megötszöröződő külkereskedelmi forgalmunkat és a közületi szolgáltatásokat, pl. parképítés, parkfenntartás) elérte a 1,5 milliárd forintot, ami fontos népgazdasági ággá teszi. Különösen a vágottvirág-termesztés és -felhasználás fokozódott. Nálunk jelenleg az üvegházi szegfűtermesztés és az extra vágott virágok termesztése fejlődik leggyorsabban. A vágottvirág-felhasználás mindig virágkötészeti tevékenységgel kapcsolatos. Ujabban a cserepesdísznövény-ter-mesztés is fejlődésnek indult, ami a belső terek díszítésének fokozódásához vezet.