A forradalmi munkásmozgalom és a tudományos szocializmus kialakulása. A Kommunista Párt kiáltványa. A kommunisták szövetségének tevékenysége. Az 1848-49-es forradalmak és tapasztalataik [antikvár]

Részlet a könyvből:A XVIII-XIX. század fordulóján Európa államai a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet különböző fokán álltak. A polgári társadalom győzelme Angliában (1649), Franciaországban (1789), továbbá Németalföldön, Belgiumban és Svájcban már biztosította, hogy a hatalmat meghódító burzsoázia - még ha számottevő is a különbség a kompromisszummal végződő angol polgári forradalom és a radikalizmusában is nagy francia forradalom között - szétzúzza a hűbéri viszonyokat és fokozatosan "a maga képére gyúrja át a világot." A tőkés szempontból már fejlett, vagy fejlődő kisebb-nagyobb német és olasz államokban, valamint a gazdaságilag fejletlenebb és ezért politikailag "szunnyadó" Kelet-Európában ekkor még nem értek meg a polgári forradalom feltételei. A termelési mód változásán alapuló polgári fejlődést a feudális abszolutizmus, vagy maradványai akadályozták; ezek leküzdéséhez forradalomra volt szükség. A forradalom menete, sikere és mélysége attól függött, hogy a plebejus tömegek, a munkások és a parasztság, azaz a nép óriási többsége mennyire tudott már tevékenyen, önálló gazdasági és politikai követeléseivel fellépni a társadalmi harcokban.