A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenysége 1890 és 1918 között [antikvár]

Történeti irodalmunkban lassanként nyugvópontra jutnak az 1918 előtti szociáldemokrata párt és mozgalom értékelése körül jó tíz esztendővel ezelőtt kibontakozott viták. Kialakulóban, megszilárdulóban van a marxista magyar történettudomány forrásanyagok feltárásán és elemzésén nyugvó, új, tisztultabb marxista történetszemlélettel egybeötvözött egységes álláspontja a magyarországi szocialista munkásmozgalom kialakulásának és hőskorának, szervezeti és politikai megerősödésének, tömegpárttá és országos jelentőségű politikai tényezővé válásának mintegy három évtizedet felölelő korszakáról. A viták oka fellelhető magában a tárgyban, abban a kérdésben, miként volt lehetséges, mi magyarázza, hogy a szocialista mozgalom hazátlan bitangok" kis csoportjából rövid idő alatt hatalmas tömegpárttá duzzadt, de az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor egyetlen szervezett politikai erőként mégis képtelennek bizonyult arra, hogy forradalmi cselekvésével pozitív megoldást találjon a munkásság, az ország, az itt élő népek számára. A korabeli s a két világháború között napvilágot látott szociáldemokrata történeti irodalom, főként a szociáldemokrata vezetők (Garami, Buchinger, Weltner, Böhm) emlékiratai általában apologetikus jellegűek.