A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai [antikvár]

I. BEVEZETES 1. KEDVES GYEREKEK! A Romániában megjelent első magyar történelem tankönyvet tartjátok a kezetekben. Hasonlít az anyaországban kiadott társaihoz, de egyben különbözik is amazoktól. Hasonlít, mert nagy lépésekben végigvezet a magyar nemzet egész történelmén. Ám alaposabban, részletesebben körüljárjuk azokat az eseményeket, amelyek szűkebb hazánk, Erdély és a szomszédos tájegységek múltjához kötődnek. Népünk kialakulásának évezredeiben, a honfoglaláskor, az államalapításkor őseink egyetlen erős közösségben éltek, amelynek kis részei együtt éltek és gondolkoztak, dolgoztak és harcoltak, nevettek és sírtak. Ám közel egy évezrede kialakultak a magyar állam keleti részében élő magyarság sajátos szerveződései: az erdélyi vajdaság, a székely székek. Fél évezred múltán a történelem viharai leszakították ezt az országrészt, s az önálló Erdélyi Fejedelemség egy ideig a maga útját járta. A két út újbóli összekapcsolódása pedig már nem teremthette újjá az egykori egységet. Századunk elején, az első világháború lezárulása után a Kárpát-medence területén meghúzott államhatárok több nemzetrészre szakították a magyarságot. Magyarok élnek Ukrajnában (Kárpátalján), Szlovákiában (a Felvidéken), Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban (Szlavónia) és Jugoszláviában (Bácska). E nemzetrészeket eltéphetetlen kötelékek - a közös anyanyelv, a közös hagyományok -fűzik az anyanemzethez, de egyúttal sok szállal kötődnek a szomszédságukban élő más ajkú közösségekhez is. A Romániában élő magyar kisebbség a két nemzet közti összekötő kapocs szerepét játssza.