A Szovjetunió története 8. [antikvár]

BEVEZETÉS OROSZORSZÁG A XVIII—XIX. SZAZAD FORDULÓJÁN r Jí. <' ' i' / ¦ Területe és lakossága A XVIIL század végére Oroszország Európa egyik legnagyobb állama lett. Területe (körülbelül 16 millió km!^) észak—déli irányban a Barents-tengertó'l a Kaukázusig, nyugat—keleti irányban pedig a Balti-tengertől a Nagy- vagy Csendes-óceánig húzódott. Oroszország népei munkájukkal és hősi harcukkal hatalmas államot hoztak létre, régebben lakatlan földeket hasznosítottak. Oroszország területén az éghajlati viszonyok a legkülönbözőbbek. Európai részének északi vidékein és Szibériában sarkvidéki hideg éghajlat uralkodik: a tél hosszú és zord, igen rövid a nyár. Oroszország középső övezetében az éghajlat mérsékelt, a déli vidékeken meleg. Területének jelentős részén kedvezőek a viszonyok a földmüveléshez. Oroszországban sok az erdő, a folyó, a tó. Délen abban az időben gyéren lakott és még nem hasznosított, állattenyésztésre alkalmas végtelen sztyeppek terültek el. Oroszország lakossága a XVIIL század folyamán 11 millióról 36 millióra gyarapodott. Lakosainak száma szerint Oroszország Európa egyik legnagyobb államának számított. Abban az időben Franciaországban 27 millió és Angliában (gyarmatait leszámítva) 10,4 millió ember élt. Viszont Oroszországban volt a legkisebb népsűrűség: Am^-enként 2,25 ember. Oroszország soknemzetiségű állam, kötelékébe különböző népek tartoznak (oroszok, ukránok, beloruszok, litvánok, lettek, észtek, tatárok, baskírok, csuvasok, marik, mordvinok, burjátok, ja-kutok, evenkek és sok más nép), amelyek a társadalmi fejlődés különböző fokán állottak. A lakosság zömét az oroszok alkották, akik az egész lakosság 60—70 %-át tették ki. Oroszország gazdasági, társadalmi és politikai fejlettségi színvonala elmaradt olyan élenjáró nyugat-európai országokétól, mint amilyen Anglia és Franciaország, ahol a kapitalizmus már meghonosodott.