A tudományos szocializmus és a munkásmozgalom története I/1-2. [antikvár]

I. FEJEZET SZOCIALISZTIKUS, KOMMUNISZTIKUS MOZGALMAK ÉS ELMÉLETEK A TUDOMÁNYOS SZOCIALIZMUS KELETKEZÉSE ELŐTT Az ősközösségi társadalmi rend felbomlása után létrejött gazdasági-társadalmi alakulatok, melyek a termelőeszközök magántulajdonán és a dolgozók kizsákmányolásán alapultak, történelmileg szükségszerű átmeneti fokok az emberi társadalom fejlődésében. Ezek tették lehetővé a termelőerők olyan méretű növekedését, amely létrehozta a modern közösségi társadalom, a szocialista rend előfeltételeit. Az érem másik oldala azonban az, hogy évezredeken keresztül elviselhetetlen szenvedéseket okoztak a társadalom dolgo^ osztályainak, s időről időre válságba sodorták az egész emberiséget. Az elnyomás és kizsákmányolás kiváltotta a dolgozó osztályok ellenállását. A dolgozók mozgalmai s az egész társadalmat megrengető válságok arra késztették az emberiség gondolkodóit, hogy a társadalmi problémák megoldását keressék. E mozgalmak, valamint az elmúlt évezredek során létrejött társadalmi elméletek egy része eljutott a magántulajdon tagadásáig, kommunisztikus jelleget öltött. Közülük e jegyzetben csupán azokat ismertethetjük, amelyek korukban nagyobb hatást váltottak ki, vagy pedig a magántulajdon, a kizsákmányolás és a dolgozók elnyomása ellen irányuló kritikájukkal bizonyos értelemben előkészítették a modern munkásmozgalmon alapuló tudományos szocializmus megjelenését. 1. Kommunisztikus elméletek és mozgalmak a rabszolgatartó társadalomban A rabszolgatartó társadalmi rend fennállása idején jött létre Platón kommunisztikus államelmélete és az őskeresztény „kom-munizrnus". Társadalmi gyökerét tekintve mindkettő a rabszolgatartó társadalmi rend válságának terméke. Az előbbi a görög VHI. FEJEZET A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE 1848—1900 1. A magyarországi munkásság fejlődése és mozgalmai 1848—1867 Abban az időben, amikor a fejlettebb nyugat-európai országokban a munkásosztály már önállóan lépett fel, és kemény harcot vívott a kizsákmányolás és politikai jogfosztottság ellen, Magyarországon és a környező kelet-európai ors^ájokton a letainátus még csak kialakulóban volt. T848-han Magyarország hozzávetőlegesen 11,5 millió lakosából csak 136 000 a munkás. Ennek a munkásságnak azonban csak kis hányada tartozott a modern ipari proletariátushoz; többségükben a feudális jellegű céhiparban, kisiparban dolgozó kézműves-legényekből és inasokból, manufaktúra-munkásokból, valamint a bányászokból tevődött össze. A feudalizmus idején a magyarországi munkások is embertelenül hosszú (napi 16—18 órás) munkaidő és nyomorúságos munkafeltételek mellett dolgoztak. Jogaik nem voltak és mind. kevésbé volt reményük arra, hogy mesterré lehessenek. Mindez elégedetlenséggel töltötte el a munkásokat. Létük pillanatától kezdve megindult harcuk a kizsákmányolás ellen. Fellé-pésiik azonban ebben a kezdeti időszakban ösztönös gazdasági küzdelmekre korlátozódott. A nyugaton széles körben elterjedt utópi-kufT^szocialista tanításokat csak néhány külföldet járt munkás ismerte. Még kevesebben voltak azok, akik kapcsolatban állottak a Kommunisták Szövetségével. Az 1848—1849-es forradalomban és szabadságharcban a munkásság — mindenekelőtt a budapesti munkások — a Petőfi—Vasvári—Táncsics vezette forradalmi baloldalnak lett szilárd támasza. Önálló követelései , iQrmájáhan jelentkeztek. A magyarországi munkásság számára azonban éppúgy, mint az egész magyar nép számára, életbevágóan fontos volt a polgári forradalom győzelme, a feudalizmus és a céhrend-