Az arab országok története [antikvár]

Bevezető Az arab országokat magában foglaló régió az Atlanti-óceántól a Perzsa-öbölig teljed, Afrika északi és Ázsia déln>'ugati részén terül el. Kiteijedése mintegy 13 millió km^, lakóinak száma - a népcsségstatisztikák hozzávetőleges pontosságát tekintve - 180-200 millió. Három nagyobb egységre tagolható. A Maghreb (jelentése: ahol a nap lenyugszik) az Egyiptomtól nyugatra elterülő Észak-Afrika. A középkorban, az ibériai muzulmán uralom végéig, ideszámították, a mai Spanyolországot is. A Masrek (jelentése; ahol a nap felkel) a hagyományosan Közel-Keletnek nevezett térség. A harmadik eg}'ség pedig a Nilus völgye, Egyiptom és Szudán. E klasszikusnak nevezhető térségkörülírás mellett a második világháború után mind elterjedtebb az a tágabb értelmű - lényegében politikai tartalmú - felfogás, amely az Arab Liga tagországaival azonosítja az arab világot. Az 1945-ben alakult Arab Ligának a Palesztinai Felszabadítás! Szen'ezet valamint a következő húsz ország a tagja: Eg>'iptom, Szudán, Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Mauritánia, Dzsibuti, Szomália, Omán, Egyesült Arab Emirátusok, Kalar, Bahrein, Kuvait, Szaúd-Arábia, Irak, Jordánia, Szíria, Libanon és az 1990-ben egyesült Jemen. Ez a hatalmas térség - a közhiedelemmel ellentétben - sem etnikai, sem vallási szempontból nem homogén. Kétségtelenül a többséget az arabok és az elarabosodott népek alkotják, de egj'általán nem elhanyagolható a más etnikumhoz tartozók - pl. kurdok, berberek stb.- száma (25-30 millió) sem. Vallási szempontból az iszlám a domináns, annak is az ortodoxnak nevezett szunnita ága. Jelentősebb síita közösség csak Irakban található. Számottevő a keresztény közösség Egyiptomban (koptok), illetve Szíriában és Libanonban (maroniták, görög-keletiek). A szinte kövületként rögzült tévhittel szemben fontos még megjegyezni, hogy az arab világ nem azonos a muzulmán világgal. Az utóbbi az Atlanti-óceántól Fekete-Afrikán és az indiai szubkontinensen keresztül Indonéziáig terjed, s a hívők száma pedig 1 milliárdra tehető. A nyelvi egység kérdése sem egyértelmű. Kétségtelenül létezik a vallásos liturgia és a klasszikus írott nyelv egysége. Ám a beszélt nyelvnek már számos variánsa van, s nem mindig egyszerű a megértés egy maghrebí és egy masreki között. Nem azonos az iszlámhoz való viszony sem. A Közel-Keleten, ahol az iszlám vallás megszületett - s ezért talán érthető is - erősebb a ragaszkodás a hagyományokhoz. Különösen az ún. olajmonarchiákban (Szaúd-Arábia, Kuvait), ahol a kőolajtermelésből származó bevételek magas életszínvonalat biztosítanak, ám ugyanakkor lehetővé teszik a hagyományok konzerválását is. Ott ahol az európai befolyás (gyarmatosítás) erősebb volt (pl. Maghreb országok) vagy vallási szempontból heterogénebb - s egyben nyitottabb is -(pl. Libanon) , vagy ahol a köztársasági államforma radikális politikai változások következménye volt (pl. Irak) ott a szekularizáció előrehaladottabb. Ám a monarchiák politikai rendszere nem szükségszerűen alapul minden esetben a sharián. Példa erre Marokkó és Jordánia. Az extremista iszlám erők térnyerése sem mond okvetlenül ellent a szekularizáció mélységének. Ezek olyan irányzatok, mozgalmak (pl. Egyiptomban,