Középkori egyetemes történet [antikvár]

IV,» Késői közápkor. Á nagy földrajzi felfedezések és gyarmati b-ődi-tások ' ke.zde.teil A hajózás fejlődése. A XIT-XT» századbaa nagy arányokban fejlődtek a termelőerők, az árutermelés. A teoímikában végbemenő baladással kapcsolatban a tudományok területén is döntő fontosságú megállapitások és felfedezések születtek. Igen nagy jelentőség® van annak, hogy a- bajőzás tetemes mlrtékbe.ia fejlődött e századokban. Elterjedt az iránytű használata»- Az iránytű megismerése előtt a tengerészek osak a part mentén tudtak bajóáni, minthogy képtelenek voltak a nyilt tengeren tájékozódnij pedig a kanyargós part mentén a haladás hosszadalmas és veszélyes volt. Az iránytűt a kinaiak már korábban ismerték, mint az európaiak-. Hogy ez az eszköz Kínából jutott-»e Nyugatra, vagy pedig az európai hajósok a kinaiaktól függetlenül kezdték-e használni, az hosszú tudományos viták tárgya volt. Taló-szinü, hogy Európa egyes részeire Kinából került, arab közvetitéssel, mig másutt európai hajósok a kínaiaktól függetlenül feltalálták és használni kezdték. Kétségtelen, hogy Roger Bacon ismerte a mágnestű azon tulajdonságát, hogy szabad lengés esetén az északi sarkcsillag felé mutat. Jellemző, hogy ezt a fontos felfedezést a hajóskapitányok eleinte nem merték a gyakorlatban alkalmazni, a varázslás, ördöggel cimborálás gyanújától félve. 1270 körül a mágnest a szélrózsával hozták kapcsolatba. így létrejött a bussola. A hagyomány szerint az amalfibeli Flavio Gioia találta fel a XIY> század első felében az iránytűt, de valószínűbb, hogy osak bizonyos javításokat eszközölt a már ő előtte is általánosan használt műszeren. A bussola segítségével lehetővé vált pontosabb tengeri térképek készitése. A térképészet nagyarányú fellendülése is megfigyelhető a dl, század végétől. A hajős az iránytű és a térkép segítségével egyre biztosabban mozgott a nyilt tengeren s mind gyakrabban vállalkozott merész uj utakra. Az iránytű jelen-16505-54