Magyarország története a szatmári békéig [antikvár]

Részlet a könyvből: I. A KÁRPÁTI MEDENCE A MAGYAR HONFOGLALÁS ELŐTT. MAGYARORSZÁG ŐSTÖRTÉNETE ÉS LEGRÉGIBB LAKÓI. Kőkorszak. A Kárpáti Medencében az ember már sok évezreddel Krisztus előtt, a paleolit korszakban jelent meg és valószínűleg a Szudéták vidékéről került ide. Mint a földbon talált kőszerszámai és kőfegyverei mutatják, a művelődésnek igen kezdetleges. fokán állott. Eszközeit még csiszolni sem tudta, csak pattintással alakította. Barlangokban vagy vermekben élt. A paleolit korszakot követő neolit (újabb kőkor) korszakban már a művelődés magasabb fokán álló emberekkel találkozunk. Fegyvereiket és egyéb eszközeiket már csiszolják, baltáikba, kalapácsukba lyukat fúrnak; csonttárgyaik és égetett agyagedényeik is voltak, ez utóbbiakat vonaldíszekkel ékesítették, sőt festették is. Foglalkozásuk a vadászat és halászat volt, de már állattenyésztéssel, sőt egyes helyeken földműveléssel is foglalkoztak. A kőkorszakból különösen a Bükk-hegységben, a Pilisi-hegyekben, a Tisza mentén, az Olt és Aranyos mellékén maradtak fenn leletek. Ez a korszak a Kr. e. IV. évezredig tartott. Fémkorszak. A kőkorszakot átmenetileg a rézkorszak váltotta fel. E korból, Írországot és Spanyolországot kivéve, sehol sem található annyi emlék, mint hazánk területén. Ezt elsősorban a földnek rézben való gazdagsága magyarázza meg. A rézkorszak körülbelül Kr. e. 2500-ig tartott. A rézkort a bronzkor váltotta fel. Hazánkban valóságos bronzöntőműhelyek kerültek elő a föld mélyéből. A korai bronzkor egyik fontos lelőhelye nálunk Tószeg (Pest m.). A bronzkor után bekövetkezett vaskor (Kr. e. II. évezred végén) a történeti korba vezet át. Ekkor már a görög és római írók nyomán némileg tisztább képet alkothatunk magunknak a Magyar Medence őslakóiról is.