Magyarország története a Szatmári békétől napjainkig [antikvár]

Részlet a könyvből: A királyi hatalom megerősödése. Nemzetünknek Rákóczi szabadságharca idejében hozott nagy áldozatai nem voltak hiábavalók. A szatmári béke következtében az ország megmaradt ugyan a Habsburg-ház birtokában, de nem süllyedt tartományi sorba. A bécsi abszolút rendszer irányítói láthatták, hogy erőszakos intézkedésekkel Magyarországon nem lehet célt érni. Ezért módszert változtattak. Az erőszakos eszközök helyett ezután békés eszközökkel, az alkotmány látszólagos megtartásával igyekeztek az országot a Habsburg-birodalomba beolvasztani. Ezt a törekvést elősegítette a királyi hatalomnak már III. Károly idejében érezhető, nagymérvű megerősödése. III. Károly a koronázáskor ugyan megesküdött arra, hogy az ország összes jogait, szabadságait és törvényeit megtartja, s hogy az országot nem "fogja az örökös tartományok módjára kormányozni, de azért a külügy, hadügy és pénzügy intézése továbbra is teljesen az uralkodótól függött. Az uralkodása alatt életbeléptetett reformok a királyi hatalom megerősítését célozták. Hadügy. A reformok sorában a dinasztia céljait szolgáló hadsereg, megerősítése volt az első. Mivel a magyar rendek is látták, hogy a nemesi felkelés és a bandériumok nem elegendők az ország megvédésére, ezért az 1712/15. országgyűlésen elhatározták állandó zsoldos hadsereg felállítását. Az újoncok és a hadiadó megajánlását fenntartották ugyan az országgyűlés jogának, de a szervezés és vezérlet kérdését a királyra bízták. Ez hiba volt, mert így a király intézkedésére az új hadsereg az osztrák tartományokéval közös lett és a bécsi haditanács rendelkezése alá került. Hazánk ezzel lemondott a nemzeti lét legfontosabb szervéről, az önálló hadseregről, s a közös hadsereg vezényleti nyelve, tisztikara, szelleme német lett. A szolgálati időt nem határozták meg, a jobbágynak sokszor egész életére katonáskodnia kellett.