Nemzetközi kapcsolatok története 1919-1939 [antikvár]

I, FEJEZET az erőszak anatómiája A huszadik század kezdetén a külpolitikai megnyilvánulásokat különféle belső inditékok mozgatták. Mult, jelen és jövő sajátos szimbó-zisban élt egymással, dinasztia, nemzet és osztály egyaránt érvényesíteni kivánta akaratát, A dinasztia értetlen makacssággal és csodálatra érdemes alkalmazkodóképességgel, A patinás uralkodóházak fennen hirdették, hogy cimereik népeik üdvösségének szimbólumai, de a feudalizmus ósdi köpönyegére a nemzeti kokárdát is ráakasztották, A nemzet magabiztosan és ellentmondást nem tűrően lépett fel. Az etnikai közösség alapján kialakult politikai közösség a nemzeti elv elsőbbsége mellett tört lándzsát, és saját érvényesülését mindenek fölé helyezte. A burzsoázia, a nemzet szószólója, a nemzeti érdek iránti feltétlen odaadást az etnikai közösség minden tagjától megkövetelte, A munkásosztály a nagy nemzeti mámorban halkabban hallatta hangját, de nem adta fel meggyőződését, hogy a nemzeti fölött magasabb érdek is létezik: a proletáriátus nemzetközisége, A századelő külpolitikai arculatának kialakításában, a külpolitika tartalmának megszabásában a különféle belső erők nem játszottak egyenlő szerepet. A dinasztizmus, amely a nagyobb politikai közösség érdekeinek érvényesítése révén előrelépést jelentett a rendiséghez képest, régen elvesztette létjogosultságát, és törekvései na.gyobbrészt az uralkodóház familiáris érdekeinek képviseletére csökkentek, A munkásosztály pedig, amely kétségbe vonta a nemzeti érdek külpolitikai primátusát, és a proletariátus nemzetköziségéhez igazodott, törekvéseivel még csak a távoli és bizonytalan jövőt képviselte. A külpolitika tartalmát a huszadik század kezdetén a politikai közösséggé szervezett,etnikai egység, a nemzet határozta meg. A huszadik század a különféle lobogók alatt jelentkező nemzeti törekvések megvalósítása elé meglehetősen magas követelményeket állított. Különösen magas volt a mérce, amely az etnikai határokon túlterjedő aktivitás előtt állott. A kezdeményező, expanziv külpolitika feltételei között első helyen a gazdasági mutatók szerepeltek. A nemzetközi arénában csak az az ország számított versenyképesnek, amely már indusztriális szintre emelkedett, A modern nemzetgazdaságnak az ipar domináns szerepe volt a leginkább szembetűnő tulajdonsága. A nemzeti