Neoliberalizmus és neokonzervativizmus a Német Szövetségi Köztársaságban (1945-1980) [antikvár]

A monográfia írója azt a feladatot tűzte maga elé, hogy Németország 1945 utáni történetében kövesse, feltárja és az olvasóval megismertesse azokat a jelenségeket, amelyek az ország fejlődését, bel- és külpolitikáját meghatározták, az ország nyugati felét gazdasági nagyhatalommá tették - és ezzel előkészítették a német egység megvalósulását. A könyv szerzője abból indul ki, hogy a második világháborúban katonai és politikai vereséget szenvedett Németország, mint állam, mind erősen centralizált hatalmi rendszer szétesett. A vereség következményei által, sújtott nemzet a területi veszteségekkel, a megszállással, a zónarendszerrel együtt hatalmas "népvándorlást" is átélt. Új határok, ellentétes érdekű és célú nagyhatalmak teremtette feltételek között kezdett új életet a más-más gazdasági-politikai,sőt nyelvi viszonyokhoz szokott lakosság. De milyen legyen ez az új élet, és ki vagy milyen alapú eszmekör adhat támpontot az újjáépítéshez? Föderatív, decentralizált vagy centralizált állam jöjjön-e létre? Korlátozzák-e az újra feltöltődő nagyobb magántulajdont alkotmányjogilag is vagy bízzák az embert, a családot, a társadalmat és a gazdaságot a spontán történelem "gondjaira"? Milyen legyen az új állam és társadalom, a társadalom és az egyén viszonya? Hol végződjék az egyéni szabadság és hol kezdődjék az állami beavatkozás, ha egyáltalán szükséges...? Milyen válaszok adhatóak a jóléti társadalom újkeletű konfliktusaira, ha már nem az osztály- vagy rétegharc sémájában gondolkodik az állampolgár, ha az ellentmondásokat már nem vezethetjük vissza a tulajdon magánjellegére, ha az elosztás és újraelosztás módja és mikéntje képezi az alapértéknek tekintett igazságelv érvényesítésének tartalmát?