Történelem 12. [antikvár]

Aranyból készült kereszt, Hisztria, VI. sz. 1 „Elsősorban a románok származásáról szóló eszméből, miszerint ők a Traianus Daciájába hozott római telepesek ivadékai, vezethető le számos egymással rokon és egymással össze-fiiggő nézet, amelyek együttvéve a románok római eredetéről szóló történelmi kategóriát alkotják. Ezek az egymást kiegészítő nézetek: a római elem megmaradása azAurelianus által elhagyott Daciában a népvándorlás idején, a románok egységes nemzettudata az általuk benépesített területen, a román nyelv latin eredetének gondolata, egyes népszokások és hagyományok lényegének római eredete." (A. Ambruster: A románok római eredete. 1972.) A NÉPEK ÉS TÖRTÉNELMI TÉRSÉGEK fejezet tanulmányozása során megszerezhető sajátos kompetenciák 1.1. A történelmi eseményeket és folyamatokat magyarázó interdiszciplináris felfogás és érveiés kiaiakitása. 3.1. A történelmi források összeliasoniitása azzal a céllal, iiogy megállapíthassuk lilteles-ségüket és az általuk tartalmazott Infonnációk '4.1. A történelem adta kedvező lehetőségek kihasználása a felnőttkori tanulás előmozdítására. • A speciális kompetenciák (jártasságok) és a nekik alárendelt tartalmi vonatkozások, amelyek a megtanítandó törzsanyagra vonatkoznak, minden olyan szak esetében kötelezőek, melyek a TÖRTÉNELEM tantárgyat heti 1 órában tanulják. • Azokban az osztályokban, ahol a tantárgyat nagyobb óraszámban tanulják, románok római eredete a történészek szerint A KÖZÉPKORI KRÓNIKÁSOK Amint a keleti vándornépeknek a Kárpátok (Carpatii) térségére kiterjedő uralmára jellemző „évezredes homály" oszladozni kezdett, rögtön feltűntek az első jelzések a románokról. így, a bizánciak, a románok etnikai hovatartozását igen jól ismerték, legelőször egy VII. századi hadtudományi műben (Strategikon) említik őket. Az általuk beszélt nyelv miatt rómaiaknak nevezik őket, ez a megnevezés később is előfordul, VII. (Bíborbanszületett) Konstantin (912-959) császárnál is. Ö A Birodalom kormányzásáról című művében így fogalmazott: „őket még rómaiaknak is nevezik, mert Rómából jöttek, és ezt a nevet viselik a mai napig". Ugyanezt megerősítette lóannész Kinnamosz is krónikájában, aki maga is járt a Dunától északra levő terűleteken, és a románokról feljegyezte: „Azt mondják, hogy egykoron Itáliából jöttek". A bizánciakhoz hasonlóan, a magyarok is folyamatosan érintkeztek a románokkal, s azok rómaisága ismert volt számukra. Béla király névtelen jegyzője, a Gesfa Hungarorum (A magyarok cselekedetei) című krónikájában elmondja, hogy amikor a magyarok Pannóniába érkeztek, szlávokat, bolgárokat és „blakokat, vagyis a rómaiak pásztorait" találták ott. Egy évszázad míjlva Kézai Simon a Gesta Hunnorum et Hungarorum-ban (Hunok és magyarok cselekedetei) azt írta, hogy a románok Pannóniában voltak a hunok jövetelekor, s Attila idejében a rómaiak városokban (civitates) laktak, majd visszatértek Itáliába, csupán a „vlachok, kik amazok pásztorai és földművesei voltak, ők jószántukból maradtak Pannóniában". Amint a románok lakta térség Róma és a keresztény hittérítők érdeklődési körébe került, a pápai udvar is tudomást szerzett a románok létéről és hogy ők a „görög szertartásf követik, amely eretnekségnek számított a pápai ktjria (udvar) felfogása szerint. Később a Román Országok (Tárile Romána) által, a törökök ellen folytatott harcok korától kezdve (a XIV. századtól), megnőtt az európaiak érdeklődése a románok iránt, a humanisták tanulmányozták eredetüket és történelműket. Poggio Braccolini volt az egyik első olasz humanista, aki elfogadta a román nép római eredetét. A latin és a román nyelv számos közös eleme mellett ő tárta fel azt, hogy a Dunától (Dunárea) északra élő románok körében él annak a hagyománya, hogy a románok egy Traianus által alapított telepes közösség leszármazottai. Kortárs, Favio Biondo azt állította azokról a románokról, kikkel maga is találkozott Rómában, hogy „büszkén emlegetik római eredetűket", majd Enea Silvio Piccolomini révén, aki II. Pius néven pápa lett, a románok római eredete bekerült az európai tudományos körforgásba. Konstantinápoly elestének Idején (1453 körül) Laonikosz Khalkokondülész, egy Itáliában megtelepedett görög, aki igen jól ismerte a románok eredetének történetét, a Dunától északra élőket dákoknak, a folyamtól délre élőket vlachoknak nevezte. 4 Népek és történelmi térségek