Történelem I. [antikvár]

1. A történelem tárgya és felosztása. A történelem az emberiség fejlődését adja elő. Vagyis föltárja az emberiség politikai és társadalmi, erkölcsi és vallási, művészeti és tudományos haladását. De kiterjeszkedik mindazon eseményekre is, amelyek ezen haladást előmozdították vagy gátolták. A népek és országok felvirágzását vagy bukását pedig elsősorban gazdasági jólétük vagy romlásuk mozdítja elő. Sőt az országok belső küzdelmeit és külső háborúit is leggyakrabban a gazdasági érdekek okozták. Éppen ezért a tör-ténelem^^lőadásában különös tekintettel kell lenni a gazdasági fejlődésre is. Az emberi műveltség fejlődése fokozatos ugyan, de időnként oly nagy átalakulások történnek benne, hogy ezek szerint a következő történeti korszakokat különböztethetjük meg : I. az ókort, melyet a történelmi idők kezdetétől a népvándorlásig (375), vagy a nyugatrómai birodalom bukásáig (476) számítanak; II. a közéj)koyt, mely innen Amerika fölfedezéséig (1492) tart; III. az újkort, mely 1492-től napjainlcig terjed. Ebből az utolsó száz évet (Napoleon leverésétől máig) legújabb kornak szokás nevezni. ^Az emberiség őskorát, mely az ókort megelőzi, tórténelem-clőtti időnek nevezzük. írott hagyományok teljes hiányában e sok ezeréves időszakot csakis a régészeti tudomány világította meg némileg s az ősember használt eszközei szerint: 1. őskori vagy csiszolatlan kőkorszakra (paleolith), 2. csiszolt kőkorszakra (neolith), 3. bronzkorra, 4. vaskorszakra osztja fel.