Hazai egyháztörténelem [antikvár]

Részlet a könyvből: 1. „HIRDESSÉTEK AZ EVANGÉLIOMOT!" 1. Jézus Krisztus ezt a parancsot adta tanítványainak: „Menjetek e széles világra, hirdessétek az evangéliomot minden teremtménynek" (Márk evangélioma 16, 15). Ez Krisztus Urunk missziói parancsa. Misszió latinul küldést, küldetést jelent. Az Űr kiküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliomot, és tegyenek mindenkit az ö tanítványává (Máté evangélioma 28, 19). A tanítványokból tehát apostolok lettek. Az apostol görögül kiküldöttet jelent. 2. Az apostolok Jézus Krisztus utasítása szerint (Apostolok Cselekedetei 1, 8) először Jeruzsálemben tettek tanúságot az Úrról: Jézus feltámadt! ö a Krisztus! Ö a megígért Üdvözítő! Azután elmentek szerte a világba, hogy egyre több néphez eljusson ez az örömhír, görögül: evangéliom. Hamarosan eljutott az evangéliom Ázsia távoli vidékeire, Afrika északi részébe. Igen hamar keletkeztek Európában is keresztyén gyülekezetek. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv külön le is írja, miképpen utazott Pál apostol Ázsiából Európába (16, 6kk). 3. Az apostolok (nyomába az ő tanítványaik léptek, ezek megint másokat küldtek az evangéliom hirdetésére. A missziói parancs óta szakadatlanul hangzik a világ népei között ugyanaz a felhívás, mint amelyet Péter apostol mondott az első pünkösdön: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát" (Ap. Csel. 2, 38). 4. A keresztyén gyülekezetek kezdetben az Ó Testamentomban összegyűjtött szent iratokat olvasgatták. Rendszeresen használták istentiszteleteiken az apostolok és más bizonyságtevők iratait is. Az Ö Testamentom mellett kialakult az Új Testamentom. A testamentom szó latinul tanúságtételt jelent. Az Új Testamentom azoknak az iratoknak a gyűjteménye, amelyek hitelesen tettek tanúságot Jézus Krisztusról. Az Ö és Új Testamentom iratait együtt Bibliának, Szentírásnak nevezzük. A Biblia két részét szokták Ószövetségnek és Újszövetségnek is nevezni. Az evangéliom hirdetése nem történt mindenkor Jézus Krisztus akarata szerint. De a Szentírás maga mégis mindenkor Isten igéje maradt, és az evangéliom maga szintén mindenkor Istennek hatalma minden hívő üdvösségére (Rómabeliekhez írt levél 1, 16). 5. A keresztyének kezdettől fogva törekedtek arra, hogy Krisztusba vetett hitüket röviden.