Bővebb ismertető
Bevezető
Az ősegyházban, amikor a püspök a felnőttet megkeresztelte, egyben a bérmálás szentségét is kiszolgáltatta neki. Ez a gyakorlat megmaradt akkor is, amikor már nem felnőtteket, hanem gyermekeket kereszteltek. A keleti egyházban még ma is a keresztelés után megbérmálják a kisdedet.
Az idők folyamán a bérmálás szentségének idejét későbbre tették és érettebb korban szolgáltatták ki a gyermeknek. A Cathecismus Romanus alsó korhatárként már a 7. életévet veszi, de felső korhatárként még csak a 12. esztendőt. A bérmálás idejében a századok folyamán nagy ingadozás volt észlelhető. A X. Pius pápa által kiadott Cathecismus felújítja a régi gyakorlatot és a bérmálás idejéül a 7-12. évet veszi. Ugyanezt mondja ki a Codex is 788. kánonjában. A gyakorlatban azonban inkább a 10-16. esztendő szerepel.