Katekétika [antikvár]

I. A KATEKÉZIS FOGALMA ÉS TÖRTÉNETE 1. A hitoktatás fogalma, célja, eszközei és jelentősége A hitoktatás fogiilma A hitoktatás vagy hitelemzés a görög „katckczisz" szó fordítása. „Kata-écheo" azt ielenti, mint felülről hangzani, magasból beszélni, hangot eltalálni, élőszóval oktatni. Az újszövetségi Szentírásban szent Lukács és szent Pál hétszer használja a „katechézis" szót, és az mindig a keresztény igazságra oktatást jelenti (pl. Lk 1, 3—4; Gal 6, 6). A IL század végére a katekézis műszóvá lesz és jelenti a felnőtt pogányoknak a kercsztségre előkészítő oktatását. Vannak a katekézis szónak származékszavai is, mégpedig a következők: „Katekumen" maga a tanuló vagy hallgató. „Katekéta" az a személy, aki a hitoktatást végzi. „Katekizmus" eredetileg maga a hitoktatás folyamata volt, később az oktatás anyagát tartalmazó könyvet nevezték így el. A katekctika az a tudomány,. amely egybefoglalja és rendszerezi mindazokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, melyek a hitoktatáshoz szükségesek. A magyar kifejezés: „hitoktatás", nem fejezi ki a katekézis egész tartalmát, ez nemcsak oktatás de egyben nevelés is. Az egész embert kell elvezetni a hitre és a vallásos életre. Talán jobb kifejezés erre: „va-lásnevelés". A hitoktatás célja hogy a hallgatókat (gyerekeket vagy felnőtteket) Krisztushoz vezesse. Ezt nemcsak elméleti ismeretek közlésével akarja elérni, hanem tervszerű neveléssel is. Mivel a természetfeletti életre vezeti el a hallgatókat, úgy azt lehet mondani, hogy a hitoktatás célja nem más, mint tanúságot tenni az élő Krisztusról (Lk 24, 46—49). A tanúságtétel nemcsak abban áll, hogy biztosítékot nyújtunk egy tény hitelességéről, hanem abban is, hogy a hallgatókat felszólítjuk, hogy az igazság elfogadásában kövessenek minket. A hitoktatás két feladatága („a hitoktatás" és a „hitszoktatás") teljesen egyenrangú és egyforma fontosságú. A hitoktatás eszközei A hitoktatónak rendelkezésre állnak azon pedagógiai eszközök, melyeket a többi nevelő is használ: szemléltetés, begyakorlás, ismétlés, dicséret stb. Ezek mellett azonban sajátos eszközei is vannak. Már az első században ima, böjt, exorcizmus kísérte az elméleti oktatásokat. A hitoktató tehát felhasználhatja célja elérésére a lelkipásztorkodás szinte valameny-nyi eszközét. A hitoktatás jelentősége Erről a kérdésről bővebben a következő fejezetben beszélünk, de már itt is hangsúlyozzuk, hogy minden megkeresztelt embernek kötelessége hittel elfogadni a kinyilatkoztatást és értelmi foka szerint elmélyülni a hit tanításában. VI. Pál pápa apostoli buzdításában („Evangelii nuntian-di") a következőket irja: „Ámbár az evangelizáció elsősorban azok felé irányul, akik még sohasem hallották az örömhírt, vagy a gyermekek felé, akik most hallják először, másoknak is szükségük van rá. Akik meg vannak ugyan keresztelve, de nem élnek keresztény életet. Az egyszerű népnek, melynek van ugyan bizonyos hite, de" alig ismeri ennek alapjait" (52).