Katolikus erkölcstan [antikvár]

Részlet a könyvből: Az erkölcs, az erkölcstan, a theologia moralis Az erkölcs Az eszmélkedő ember figyelme először az őt körülvevő valóságra irányul, de előbb-utóbb önmagunkkal is foglalkozni kezdünk. Többnyire bennünk is megérlelődik az a fölismerés, amit a görög tragédiaköltő megfogalmazott: "Sok van, ami csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" (Szophoklész: Antigoné). Az emberi élet törvényeit azonban nem hűvös kíváncsisággal méregetjük, hanem úgy, mint aki saját életének értelmét kutatja. Mindnyájunkban fölvetődik a kérdés: van-e értelme az emberi életnek és azon belül ez én életemnek; és hogyan kell élnem, hogy az életemet el ne hibázzam. Aki ezekkel a kérdésekkel nem mer szembenézni, vagy aki hazug válaszokkal próbálja elhárítani őket, az nem lehet értékes és boldog ember. "Az élni nem tudónak baj, hogy él" - mondja a tudós a Csongor és Tündében.