Katolikus hitvédelem 4. [antikvár]

ELŐSZÓ. Az apologéta szervezi az igazság védelmét és építi a hívő meggyőződésnek útjait. Az igazság nagy ügye kötelességévé teszi, hogy védekezésében a mindenkori támadásokhoz igazodjék és állásait egyre jobban kiépítse, emberszeretete arra készteti, hogy építkezésében felhasználjon minden alkalmas új anyagot és módszert, ha mindjárt az ellenféltől hódította is el. Munkája sohasem kész, hanem «hű a haladékony időhöz». Ennek nyomait viseli ez a kiadás is, mely egyébként az előzőnek lényegében és formájában változatlan mása. Budapest, 1937 febr. 24. Schütz Antal. A MÁSODIK KIADÁS ELŐSZAVÁBÓL (1913). A hitvédelem tanításának a középiskola legfelső osztályában főként két nehézsége vah. Az egyik a szorgalmi idő rövidsége. Ezen a jelen könyv úgy akar segíteni, hogy a legszűkebbre szabott «okvetlenül szükségest» az egész anyagon végig megkülönbözteti az apró szedésű «ajánlatostól», mely utóbbiból a fennmaradt idő szerint lehet válogatni (esetleg olvasmánynak). Részben ezért került függelékbe az ószövetségi kinyilatkoztatás védelme, mint amelynek apologiai jelentőssége első-rendíí ugyan, de az e könyvben is követett (s a püspöki előírásban is vallott) apologetikai fölfogásban szükség esetén mellőzhető, vagy legalább nagyon megrövidíthető. Lehetőség szerint utaltam továbbá az előző felsőosztályokban tanultakra. A «Katholikus vallástan a középfokú iskolák felső osztályai számára» c. könyvem előző részeiben már tekintettel voltam arra, hogy a hitvédelemnek aránytalanul kevés idő jut; így ^ikárhány dolog (így különösen a 25—30. §§) egyszerűen ismétlésnek tekinthető. Végezetül: nagy gondot fordítottam arra, ^ ogy könnyen áttekinthető diszpozició, logikus szempontok szerint ha-adó kifejtés és lehetőleg egyszerű fogalmazás által a tanulást megkönnyítsem, de egyszersmind a fejlettebb logikai igényeknek is eleget tegyek. Innen a