"Szentség a szenteknek" [antikvár]

I. BEVEZETES AZ EGYHÁZ LITURGIÁJÁHOZ 1. „Jertek, örvendezzünk az Úrnak!" Közösségben lenni jó: otthon, iskolában, játszótéren. Máshol is, ahol másokkal vagyunk együtt. A templomi közösségben is jó ott lenni. A keresztény emberek - a görögkatolikusok is - minden vasárnap összegyülekeznek abba az épületbe, amelynek templom a neve. Azért jövünk ebbe az épületbe, hogy Istent imádjuk s különleges módon találkozhassunk itt vele. De azért is, hogy Isten gyermekeiként egymással is találkozzunk. Nem csak a templomban imádkozhatunk. Nem csak a templomban találkozhatunk Istennel. Közösen viszont az Ő családjaként jövünk a templomba, így dicsőítjük Őt. Megköszönjük mindazt, amit kaptunk tőle. Kérjük a további segítségét. Jól érezhetjük magunkat akkor is, amikor egyedül játszunk, olvasunk, vagy bármi mást csinálunk. De még jobb ezeket másokkal együtt tenni: testvérekkel, rokonokkal, barátokkal. Ilyenkor még jobban örülünk. Ehhez hasonlít a templomi közös imádság. Örömmel veszünk részt Isten közös dicsőítésében. Isten imádása, dicsőítése azt jelenti, hogy legnagyobb tiszteletünket fejezzük ki iránta. Olyat, ami egyedül csak Őt illeti meg. Isten közös dicsőítése az Egyházban történik. Amikor így közösen imádkozunk, azt az Egyházzal együtt tesszük. Ilyenkor magával Jézus Krisztussal együtt imádkozunk az Ő Egyházában. Ez teszi imánkat különösen értékessé. A közösségi istendicsőítés az Egyház közösségi istentisztelete. Amikor a templomban imádkozunk, akkor adományokat viszünk oda. Egy összejövetelre, közös programra, találkozóra is viszünk ajándékot. A templomban Istennek ajánljuk fel az adományainkat, ajándékainkat. Elhozzuk neki a szívünk jóságát és szeretetét. Elhozzuk a jószándékunkat. Elhozzuk a bűnbánatunkat. - Szeretetből sokan pénzt is hoznak a perselybe. Mindannyian Istennek hozzuk magunkat ajándékként. Templomba menni annyit jelent, mintha azt mondanánk: „Itt vagyok Istenem, hozzád tartozom".