Bővebb ismertető
Részlet:
A/ JÉZUS ÉLETE /IDŐPONT ÉS KÖRNYEZET/
Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Újszövetségi szentírás az a könyv, amely az emberiség életére a legnagyobb hatást gyakorolta. Ennek a könyvnek a keletkezéséhez mintegy hét évtizedre /i.sz. 30-100/ volt szükség. Egyes részei az első század folyamán különböző időpontban készültek el, de olyan írásokat is tartalmaz, amelyek nem egyszeri megfogalmazás eredményei, hanem több évtizedes formálódás során alakultak ki /Mt, Mk, Lk evangéliuma/. Amikor az Újszövetség kialakulását és értékeit tanulmányozzuk, vissza kell mennünk az i.sz. 27.-ik esztendőre, amikor - Lukács evangéliumának tanulsága szerint - Jézus megkezdte nyilvános működését.
Ez az az esztendő, amikor a hatalmas Római Birodalom teljhatalmú császára, a 68 éves, morc és vaksi szemű Tibériusz /Tiberius Claudius Nero, 14-37/13 évi uralkodás után végleg megelégelte a császárságot és visszavonult. Rómát és a birodalmat a császári testőrség törtető parancsnokára, Seianusra bízta, maga pedig Capri szigetén csalódott magányban töltötte életének /és "uralkodásának"/ hátralévő tíz évét. Nem mozdult onnan akkor sem, amikor Seianust meggyilkolták, sőt anyja temetésére sem ment el. Utóda /Caligula, 37-41/és párthívei végül nem győzték már kivárni az egyre súlyosabb betegségben szenvedő császár halálát: párnákkal megfojtották.
Tibériusz egyéni magatartása érdekes ellentétben áll magának a birodalomnak sorsával, melyet két nagy elődjével együtt /Julius Caesar, i.c. 48-44; Augustus Octavianus, i.e. 27-i.sz.14/éppen ő tett naggyá, hatalmassá. Pannóniai, germániai hadjárataival maga is hozzájárult a birodalom területének növeléséhez, az elfoglalt területeken a római fennhatóság megszilárdításához. Igazságszeretete, bölcs mérséklete, jó szervezőképessége tovább fokozta az Augusztusz-i "római béke" termékeny hatását, a gazdasági élet felvirágozását. Ez időben a Római Birodalom határai messze eltávolodtak már a Földközi tenger partjaitól. Ide tartozott Afrika egész északi része Egyiptomtól Marokkóig, fél Európa Britanniáig, Pannóniáig, Ázsiából a mai török félsziget, Szíria, és természetesen Palesztina. /Ma 27 ország található ezen a területen./
A Római Birodalom nagy kiterjedése ellenére csak kis töredéket foglalt el a Föld ember-lakta területeiből. Mégis, a világnak ez a része volt a legalkalmasabb arra, hogy a kereszténység megjelenjék és elterjedjen. A föld népeinek nagy része nomád, pásztorkodó, halászó-vadászó életet élt még, primitív törzsi szervezetben, igen kezdetleges kultúrális szinten. Ez volt a helyzet Európa nagyobbik felében, Ázsiában /magyarok ősei/, Afrikában, Amerikában, Ausztráliában. Természetesen léteztek más kultúrák is /India, Kína/, de ezek természetüknél fogva elszigeteltek maradtak. Jellemző példa erre a kínai írás, mely túlságosan bonyolult volt ahhoz, hogy kifelé a kulturális értékek hordozója legyen. A föníciaiak ötlete viszont sokkal használhatóbbnak bizonyult: a hangzók írása a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb, nagyon jól alkalmazható más, idegen nyelvekre is, igen gyorsan és könnyen elsajátítható. /Ebből született a héber, görög, latin írás./ így az írás művészete és az általa hordozott írott kultúra nagy tömegek közkincsévé válhatott.
A Római Birodalom központi kormányzatának egyetlen célja az volt, hogy a fennhatósága alatt álló területen tartósítása politikai helyzetet és kiaknázza a gazdasági lehetőségeket. De amíg ezen fáradozott, megteremtette a feltételeket a kulturális és vallási értékek cseréjéhez is. Más területekhez képest nagyobb közbiztonságot teremtett, uta-