Valláskritika II. [antikvár]

A (keresztény) vallások világhelyzetének egyre nyilvánvalóbb meglógása, a vallásosság egyre sűrűsbödő válságjelenségei, a szekularizáció, az elvallástalanodás - ezek a vallás mai jellemzői. A kérdés voltaképpen az: mennyiben lehet egyáltalán korszerű a kereszténység egy olyan világban, amely egyfajta gyakorlati vallástalanság felé halad. „A mai ember megismerte a valóságot és rájött arra, hogy a világ önmagában, az isteni hipotése inutile (szükségtelen feltevés) nélkül is megmagyarázható" - állapítja meg Békés Gellért a Vigiliában. Nem, ez a világ nem egy láthatatlan, tér és idő méreteit meghaladó, végtelen örök lény működési tere. Itt a dolgok természetéből eredő valóságos folyamatról van szó, s a mai ember pontosan fölismerte és irányítani is tudja ezeket a folyamatokat. Rendező - és nem szereplő többé a világ színpadán; nem valaki másnak a darabját játssza, hanem maga rendezi be életét úgy, ahogy ő maga akarja. Mi szerepe lehet itt még az istennek? S mi szükségünk van rá, hogy beszéljünk vele vagy róla? Legföljebb partnerként fogadhatnók még el, aki velünk a világgal él, dolgozik és halad.