Vég nélküli ünnep [antikvár]

ELŐSZÓ Ez a könyv tulajdonképpen felkérésre született meg. Először a Debreceni Teológiai Akadémia kért fel, hogy legátusoknak írjak ünnepi igehirdetéseket. Ezt egy 136 oldalas kis könyvben meg is jelentette az Akadémia. Ekkor kerestek fel a többi Akadémiák hallgatói közül azzal, hogy ez a segítség, melyet Debrecen kapott jól jönne nekik is, mivel az ünnepi igehirdetéshez kapott eddigi segítség nem egységes. így gondoltam arra, hogy ezeket az ünnepi igehirdetéseket fogom megjelentetni kis bővítésekkel. Tovább gondolkozva azt mérlegeltem, hogy nemcsak maguk az igehirdetések szükségesek, hanem azok a gondolatok, igei felmérések is, melyek későbben igehirdetés formájában öltenek testet. Vagyis az utat az igehirdetés felé jó lenne meg is mutatni. Hogyan születik egy ünnepi igehirdetés? Milyen lelki elmélyülésre, meditációra, azaz befelé hatolásra van szükség az igébe és az emberi lélekbe egyaránt, míg az ige megérinti az embert, és lelkét foglyul ejti, majd arra készteti, hogy szavakban is fejezze ki az átélt isteni közösséget. Több, mint 50 ilyen meditációt írtam valamikor, melyek legnagyobb része meg is jelent a Reformátusok Lapjában. Ezeket a vázlatokat, vagy meditációkat - nevezzük akárhogyan is őket - alkalmasnak találom arra, hogy egy-egy igeszakasz avagy egy bibliai vers a kutató emberi lelket, mint dallam a húrokat megszólaltassa, megzendítse, válaszadásra késztesse. A harmadik fok az lenne, ha egy-egy bibliai szakasz vagy textus üzenetének megragadásához meg lehetne mutatni az exegetikai alapokat, felismeréseket és az ebből születő gondolatokat majd az új kialakuló vázlatot. Jóllehet készen van ez is, ebbe a könyvbe már nem fér bele. Pál, amikor arról beszél, hogy a Lélek kutatja az Istennek mélységeit, ehhez a mondathoz jut el: "Mert amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve soha meg nem sejtett, azokat készítette el Isten az őket szeretőknek" (lKor 2,9). Azt akaija mondani, hogy az a kutatás, melyet a Lélek által végez az ember nem sejtett felismerésekhez, nem is gondolt, előzőleg meg sem érzett meggazdagodáshoz vezet. Nem olyan mértékkel mér az Isten, ahogyan mi a keresésben mérünk. Jézus szava érvényes itt is: "Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mert akinek van annak adatik " (Mk 4,24-25). Ráadást kap a kereső ember, azaz minden emberi mértéket meghaladó módon ajándékozza meg Isten az írást kutató, a szellemi világ gazdagságaiban elmélyülni akaró embert. Ezt a meglepetést, ezt az isteni megajándékozást élte át sokszor a szerző, és szeretne kedvet csinálni a fiatal nemzedéknek ehhez az elmélyült odaadó fáradozásához. Dr. Szaíhmáry Sándor professzor