Vegyipari műszerezés [antikvár]

Volt könyvtári példány.
A korszerű vegyipari üzemekben, melyek nagyobbrészt szabadtéren épült berendezésekkel működnek, a gyártás menetét egy-két ember irányítja a műszer hely is égben felszerelt műszerfal előtt ülve. Az üzemet önműködő szabályozók segítségével tartják megfelelő termelési szinten és, ha kézi beavatkozásra van szükség, akkor is rendszerint a műszertábláról lehet a megfelelő értékeket leolvasni és távvezérlés útján a szelepeket, csappantyúkat működtetni. A fentiek szerint is belátható, hogy az üzem tervezője, a berendezések, készülékek szerkesztője és az üzemeltető nem végezheti el feladatát műszerezési ismeretek nélkül. A műszerezés sző - a vegyiparban elterjedt és jegyzetünkben is alkalmazott szóhasználatban - magában foglalja a méréstechnikai (metrológiai) és irányítástechnikai tudományokat, illetve ezeknek azon részeit, melyek az ipari folyamatok mérési és irányítási (szabályozási és vezérlési) feladatainak megoldásához szükségesek. A folyamatműszerezés alapja a technológia alapos ismerete és a vegyésztechnológus, a gépésztervező és a műszerező szoros együttműködése. A műszerezés, különösképpen az automatizálás nem képzelhető el a technológiától függetlenül, mintegy utólag díszként ráhelyezett műszerekkel. A gépészeti berendezés, a technológia és a műszerezés szerves egészet kell képezzen. A helyes, tudományos alapon végzett műszerezéshez a vegyipari műveletek ismerete és ezen belül az átmeneti (tranziens) jelenségek ismerete is igen fontos. Az üzemirányítás leghaladottabb formája a számítógépes optimalizálás, amikor az üzem mindenkori leggazdaságosabb működését önműködő szabályozással biztosítják. A készülékek, vegyipari műveletek és folyamatok matematikai modelljeinek ismerete és a rendszertechnika az alapja ennek az irányítási módnak.