Áruforgalom [antikvár]

Részlet A gazdálkodás folyamatának, eredményeinek számbavételével kapcsolatos igény egyidős magával a gazdálkodással. A termelők, kereskedők, pénzváltók számára mindig is fontos volt, hogy egyszerű, áttekinthető formában képet kapjanak tevékenységükről. Ezek a feljegyzések emlékeztetőül és tájékoztatásul szolgáltak, továbbá lehetővé tették az eredmény megállapítását. A feljegyzések idővel rendszerré álltak össze, és kialakult az úgynevezett könyvvitel. Csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy az első olyan munka, amely a könyvvitellel is foglalkozott, 1494-ben jelent meg Lucas Pacciolo itáliai matematikus tollából. A XIX. század második fele nemcsak a gazdaság soha nem látott fejlődését hozta magával, hanem a könyvviteli, számviteli elméletek, rendszerek tökéletesedését. A vizsgálódás középpontjába az egyes vállalkozások vagyoni helyzetének megállapítása, megállapíthatósága került. Magyarországon az 1930-as években a bankoknál kidolgozták a kötelező számvitelt és mérlegmintát. A gazdasági élet különböző területein tevékenykedő vállalatok, vállalkozók általában német mintára és az ott kialakult számviteli elméleteknek megfelelő módon vezették elszámolásukat. Az 1951-től bevezetett magyar számviteli rendszer - amely kisebb változtatásokon ment át 1968-ban és 88/89-ben - lényegében véve a tervutasításos rendszer központi irányító szerveinek igényét volt hivatva kielégíteni. Az egységes, minden gazdálkodó szervezetre egyformán kötelezően előírt könyvviteli elszámolási és adatszolgáltatási rendszer kiválóan biztosította a makroszintű összegezhetőséget, de ez csak a gazdaságirányítás legfelsőbb szintje számára adott információkat.