Idegenforgalmi ügyintézői ismeretek [antikvár]

Magyarországon az idegenforgalom az elmúlt tíz évben gyökeres változáson ment át. A II. világháborút követő években idegenforgalom szinte egyáltalán nem volt, az 50-es években és a 60-as évek elején pedig az az ún. szociálturisztika létezett, az üdülői beutalásos rendszerrel. A 60-as évek közepétől indult lassú, majd a 70-es évek közepétől rohamos fejlődésnek a turizmus hazánkban. A 80-as évek végéig az utazások szervezése 5-6 nagy állami vállalat kezében összpontosult, a magyar turisták külföldi utazásait szigorú adminisztratív korlátozások szabályozták. Az utazási irodáknak kedvezett, hogy a háromévenként egyszeri kiutazási lehetőségen kívül csak utazási irodával lehetett utazni - évente egyszer- nyugati országokba. A beutazás terén is nagy volt a fellendülés, a keleti blokk, a kommunista tábor legvidámabb barakkja" egyre több nyugati turistát vonzott a vasfüggöny" mögötti országba. A vendégek zöme - ismerve a krónikus szállodahiányt - utazási irodáknál rendelte meg magyarországi programját, és félve az itteni körülményektől, a zöme csoportosan érkezett. 1989. a turizmusban is a nagy fordulat éve volt. Ettől kezdve a turizmus fokozatosan liberalizálódott. 1988-ban bevezették az öt évre érvényes, egész világra szóló, korlátozás nélkül felhasználható útlevelet. Az Európán belüli országokban fokozatosan megszűnt a kölcsönös vízumkényszer, emelkedett a külföldi utazásra fordítható ún. egyéni lakossági valutakeret. Ezzel párhuzamosan megszűnt az utazási irodák devizakeret-ellátása, helyette - meghatározott feltételek megléte esetén - a teljes liberalizáció érvényesült. Megszűnt a régi nagy irodák monopolhelyzete, mellettük megjelent a piacon több száz, zömében becsületesen működő, az idegenforgalom különböző területeire specializálódott kis- és középvállalat. Egyre inkább a szabad piaci verseny, a kereslet-kínálat viszonya érvényesül az irodák működésében.