Világnézeti nevelés a középiskolai földrajztanításban [antikvár]

1. A világnézeti nevelésről általában „Úgy a kétezredik esztendő tájékán - sőt hamarabb is - a mai fiatalok közül kerülnek ki minden szinten a szocializmus, a kommunizmus vezetői..- mondotta előadói beszédében Aczél György a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1970. február 18 - 19-i ülésén, amely a párt ifjúságpolitikájának alapvető kérdéseivel foglalkozott. ,,A megnövekedett társadalmi foglalkoztatottság, a családon belül az ifjúsággal való törődés idejének csökkenése miatt is, jobban előtérbe kell kerülnie az iskolai nevelésnek" - olvashatjuk az ugyanakkor megszületett határozatban. E sommás megállapítások két aspektusból is jelzik iskolarendszerünk és ezen belül a középiskola rendkívüli mértékben megnövekedett felelősségét, tartalmában sűrűsödő feladatait. Mindannyian jól ismerjük, tanítványainkon s magunkon érezzük nap mint nap azokat a problémákat, gondokat, amelyeket meg kell oldanunk. Tervszerű nevelőmunkánknak mindig előre kell tekintenie. S a perspektíva: egész nevelőtevékenységünk - egyesülve a tanulót minden egyéb oldalról érő nevelő hatással - tanítványaink világnézetében, világszemléletük 6-18 éves korig tartó és azt követő fejlődésében szintetizálódik. Minden ismeret, amelyet tanítványainknak nyújtunk, amelyhez a gyermekek az ismeretszerzés bármely más útján hozzájutnak, minden hatás, amely a tanórán vagy azon túl éri őket, formálja a természetről, a társadalomról, az emberről alkotott véleményüket, egyszóval világnézetüket.