Hévíz és környéke [antikvár]

Ha vagyon ezen Magyar hazánkban a' 'Természet Urától egy megáldattatott Vármegye; valóban Te vagy az Nemes Zala Vármegye. Te vagy az, a' mellyet a 'Természetnek sok, és szép munkáji, és ajándéki boldogítnak, főképpen azon Kincsekkel, a' mellyeket bőven, és ingyen kiterjeszteszsz azokra, a' kik nagy bizodalommal hozzád folyamodnak; tőled pedig örömmel távoznak el. Így ír a hévízi fürdőhelyről Babotsay József 1795-ben. Abban az évben amikor gróf Festetics György a terület birtokosa az első "feredőházad" helyezteti a tóra. Kétszáz év telt el azóta. A fürdőhely kiemelkedett az ismeretlenségből. A gyógyító víz sok ezer ember egészségét adta vissza. Hévíz híre az országhatárokon túlra is lejutott. Van egy tó Magyarországon, amelyben fürödve meghal a bánat - írja egy finn író, Hévíz a reumások Mekkája, egy darab itt maradt mediterrán táj a Dunántúl közepén - szól a másik. Kétszeresen áldott ez a táj - írja N. Szabó Gyula: Zalaország c. 1926-ban kiadott művében - Megáldotta a Teremtő a csodálatos vízzel és a szelíd, változatos panorámával, és ez a szelíd panoráma kedves, mint a muskátlis ablak, annyira gyönyörködtető mint az orgonaerdő, a vadvirágcsokor. Európa legnagyobb melegvizű tava és környéke azonban valójában semmihez nem hasonlítható. Külön világ, amely a szép Pannon vidékből is kiemelkedik jelentőségével.